Sziasztok!:D Na,meghoztam a 12.fejezetet.De most megkérnék mindenkit,akik olvassák a blogomat,hogy ha elolvasták a részt,TETSZIKELJENEK!Nem nagy dolog megnyomni a gombot.:D Ugyanis ebből látom,hányan olvasták el.Meg van írva a 14.fejezetig,szerintem azt begépelem,és bezárom a blogot,ha nem lesz érdeklődés.Egyébként ez eléggé izgalmas rész..;D Remélem azért néhányan elolvassátok!:D előre is köszi!xoxo
Másnap péntek volt,így úgy döntöttünk,hogy elmegyünk vásárolgatni.
-Indulhatunk?-kérdezte Sophie.
-Hát ha szólsz a drága Lounak,akkor igen.-mosolygott Liam.De abban a pillanatban megjelent Louis.
-Csak hogy itt vagy.-sóhajtottam fel.
-Akkor indulhatunk.-állt fel a kanapéról Sophie,majdkövették őt a többiek is.
Végre elindultunk.Lelépcsőztem az 5.-ről,majd beültünk az autónkba,és a belváros felé vettük az irányt,ami ilyenkor elég zsúfolt.Bementünk millió boltba,majd beültünk az egyik fagyizóba.Niall meghívott egy fagyira,és már elég feltűnő volt ez az egész.Ha így folytatja,beszélnem kellesz vele.Nem voltunk túl sokáig,mert másnap indultunk haza,így miután végeztünk,elindultunk a hotel felé.Miután megérkeztünk,a fiúk felhívták Pault.
-Szia Paul.Mi újság otthon?-szólt a telefonba Zayn pár perc kicsengés után.
-Srácok!Végre hogy felhívtatok.
-Van valami baj?
-Nem,semmi.De ugye holnap jösztök haza?
-Igen,miért?
-Mert vasárnap koncert Londonban,és holnap meg még egy rádió-interjú 4-től.
-Nyugi,addigra hazaérünk.Na,de most megyek,mert még össze kell pakolni.Szia!Üdvözöljük a többieket.-tette le a telefont Zayn.
Összepakoltuk a cuccainkat,majd mindenki elfoglalta magát valamivel.Én és Niall leültünk vacsorázni,ugyanis ő nem szeret egyedül enni,és megkért,hogy egyek vele.Miután megvacsoráztunk,Harryvel összekaptunk egy kicsit.Mostanában a legapróbb dolgokon is össze tudunk veszni,ami -bár nem tart túl sokáig- eléggé ki tud borítani.És ilyenkor általában Niallhöz fordulok,ami mégjobban felidegesíti.De a többeiknek nem mondok el annyi mindent,mint neki.Nem mintha nem bíznék meg bennük,de Niallel sokkal szorosabb a kapcsolatunk.A veszekedés után elakartam menni sétálni,de az ír szőkeség minden áron velem akart jönni.Nem tudtam lebeszélni róla,de nagyon nem is akartam.Ő is tudta,hogy valami nincs rendben.Kimentünk a parkba,és csak ültünk egymás mellett.Nem bírtam tovább,így megtörve a síri csendet,elkezdtem mondandómat:
-Niall!Figyelj..-fogtam meg a vállát. -Kérlek légy őszinte.-folytattam. -Miért csinálod ezt velem?-néztem fel rá,amire lesütötte a szemét.
-Mit?-kérdezte,mintha nem tudné,miről beszélek.
-Tudod te azt.Hogy állandóan puszilgatsz,és amikor ketten vagyunk,akármit mondok,elpirulsz és nem tudsz a szemembe nézni.-emeltem fel a fejét.
-Ja.Hát.Muszáj ezt?-fogta egyre piruló arcát.
-Igen,jó lenne.-tettem ölbe a kezem,majd nekidőltem az egyik fának.
-Hát,ha nagyon akarod.De kérlek szépen ne haragudj meg.Tetszel nekem Sarah..-erre a mondatára a szemem százszorosára nőtt. -Gyönyörű barna szemed megbabonáz.Gesztenyebarna hajad pedig elvarázsol.De ezt nagyon sokáig én sem akartam elhinni.-csuklott el mondatai közben a hangja.Valahogy éreztem,hogy ez lesz a válasza,de nem ezt szerettem volna hallani.
-De nekem ott van Harry.-Ezt nem csinálhatod,ha azt szeretnéd,hogy Harryvel ne törjön össze a barátságotok.-próbáltam higgadtan felfogni a dolgokat.
-Tudom.De nem bírom nélküled,érted???-szorosan magához ölelt,amivel érezhettem zavaros szívdobogását.Illata elszédített,majd vettem egy nagy levegőt,és beszippantottam friss parfümének illatát.Sokminden kavargott a fejemben.Én miért érzem magam felszabadultabban mellette? De az is lehet,hogy csak azért,mert Harryvel mostanában egyre többet veszekszünk.
-Próbáld meg ezt az egészet elfelejteni,oké?Mert ez így nekem is nagyon rossz.-simogattam meg a hátát.
-De én nem tudlak elfelejteni!!-emelte fel a hangját. -Én rád már nem tudok úgy nézni,mint egy jó haverra.
Látszott,hogy ezt a lehető legkomolyabban mondta.De ekőzben az arcán szomorúság tükröződött.Tudja,hogy nagyon szeretem Harryt,és ígymost felkavarta a vizet.De már lassan én sem tudom mit érzek.Ha Niall iránt töbet éreznék,mint barát,nem is tudnék Harry szemébe nézni.Niall és Harry között a kapcsolat is romlana,ami a bandának se tenne jót.Niall nem bírta tovább,és egyszer csak hazarohant.Nem tudtam mit csinálni.Leültem egy padra,és elkezdtem gondolkozni.Nem sokra vittem,így úgy döntöttem,hazamegyek.Visszamentem a hotelbe.Próbáltam elterelni a figyelmemet,így összepakoltam a cuccaimat.Harryvel se nagyon beszélgettem a veszekedés miatt,így beültem a fotelbe,és az ölembe vettem a laptopomat,majd felmentem Twitterre.Volt néhány üzenetem,és küldött Paul is.Furcsálltam,mert sose szokott üzenetet írni.Megnyitottam,és elolvastam.Nagyon ledöbbentem,ugyanis az üzenetben az állt,hogy Niall anyukája kórházban van súlyos tüdőgyulladással.Azt írta,telefonról nem lehet Niallt elérni,ezért minél hamarabb szóljak neki.Niallt én is próbáltam hívni,sikertelenül.Aztán fél óra múlva egy csoda folytán belépett az ajtón eléggé megzuhanva.
-Niall!Végre!-ugrottam fel a fotelból.
-Nem érdekel.Békén hagynál?-ment el mellettem,engem levegőnek nézve.
-Állj már meg!-futottam utána. -Nem arról akarok beszélni.-nyomtam meg az 'arról' szócskát. -Anyukád nagyon beteg,kórházban van!-húztam vissza csupasz vállát.
-Micsoda?-azzal a lendülettel egy 180°-os fordualtot vett,és azt hitte,hogy csak hülyéskedek.
-Nem viccelek,anyukádnak súlyos tüdőgyulladása van.-ültem le az ágyra. -Hívott Paul is,de nem vetted fel a telefont.Ja és.Bocsi a délutániért.De nekem ez még sok.-fogtam a fejem.
-Lezuhanyzok.és felhívom.Köszi,hogy szóltál.-mondta,és az utolsó mondatomra nem figyelve beviharzott a fürdőbe.
Kivettem a telefonomat a zsebemből,majd elkezdtem pötyögni egy SMS-t,amit Paulnak címeztem: Megjött Niall.Elmondtam neki,azt hitte,hogy csak viccelek.Köszi,hogy szóltál!:)
10 perc múlva Niall előjött a fürdőszobából,magával hordozva friss illatát.Rögtön felhívta az anyukáját,és 10 perc hosszas beszélgetés után lerakta.
-Na,hogy van?-kérdeztem,majd félve mellé ültem.
-Nem mindegy?-förmedt rám.
-Jó,csak gondoltam megkérdezem..-álltam fel csalódottan.
2012. július 10., kedd
2012. július 9., hétfő
11.fejezet
Sziasztok!:D Nos,meghoztam az ultrarövid 11.részt is.:DD Bocsi,hogy ennyire rövid,de majd a következő hosszú lesz.:D Remélem minél hamarabb tudom hozni a következőt!:D Tetszikeljetek,komizzatok,ugyanis mostanában egyre kevesebb a komi.Ha ezek után se nagyon jön,kénytelen leszek bezárni a blogot!:c Na mindegy,olvassatok!!xx♥
Liza és Zayn felmentek a 3.emeletre is,mi a tériszony miatt nem mentünk.
-Akkor majd jövünk.-mondta Zayn,majd elindultak.
Mi addig iszogattunk,ettünk,képeket csináltunk,ugyanis Lizáék elég sokáig voltak.Egy óra múlva megjeletek az emelet másik végében.
-Na végre.-sóhajtottam. -Szép volt?
-Most ezt komolyan kérdezted?-nevetett Liza.
-Gyönyörű volt.Főleg Lizával.-csókolták meg egymást.
-Niall,te is felmehetnél valakivel.Fentről biztos olyan szép és romantikus.-gúnyolódtam vele,majd lehuppantam az ölébe.
-Jössz velem?-nevetett már majdnem piros arccal.
-Hogyne.-mondtam,amire Harry felkapta a fejét,majd ő is elnevette magát.
-Lassan mehetnénk,vagy megyünk még valamerre?-kérdezte Sophie,majd rámnézett.
-Rám ne nézz,nem tudom mit akarnak a fiúk.-mondtam mosolyogva,majd a tekintetemet Harryékre szegeztem.
-Szerintem mehetünk vissza,mert én mindjárt elalszok.-tette a vállamra a fejét Niall,amit a többiek kicsit furcsálltak,ugyanis nem szokott ilyeneket csinálni.
Azzal elindultunk a fekete autónk felé,ami a közeli parkolóban állt.Beültünk,majd egy kis idő múlva már a hotel parkolójában álltunk.Mivel az 5.emeleten volt a szobánk,így a fiúk mindig lifteztek.Én kifejezetten utáltam a liftet,és mindig is lépcsőztem.De aznap este nagyon elfáradtam,ezért semmi kedvem nem volt lépcsőzni,így én is a többiekkel tartottam.Már a 3.emeleten tartottunk,amikor a lift nyikorogni kezdett és megállt.Azt hittem elájulok.Nagyon megijedtem.Első liftezésem,és természetesen pont ekkor ragadunk be.A fiúk próbáltak megnyugtatni,de én csak ordibáltam,hogy szedjenek ki.
-Nyugi,jönnek a szerelők,és kiszednek.-simogatta meg a hátam Niall,amit már énis fura szemekkel néztem.
-Hagyjál már.-mordultam fel dühömben,amit nem gondoltam komolyan.Egy kis idő múlva már kint voltunk a liftből.Miután magamhoz tértem,félrehúztam Niallt.
-Bocsi ez előbbiért.-húztam mosolyra a számat,miközben belenéztem tengerkék szemeibe. -De olyankor nem vagyok toppon.
-Semmi baj!-kacsintott egyet,majd pirosló arccal adott egy puszit a homlokomra.
-Ezt miért kaptam?-néztem fel rá,ugyanis ő egy fejjel nagyobb volt nálam.
-Csak úgy..-piroslott el megint az arca.
Visszamentünk a többiekhez,akik már fent voltak a szobában.Harry és Louis már aludt,Liam fürdött,Zayn és Liza pedig az ágyukat igazgatták.Sophie a földszinten volt,mert itt voltak a barátnői.Niall is lefekdüt aludni,én pedig bebújtam Harry mellé.Még mielőtt elaludtam,elgondolkodtam ezen az egész Niallös dolgon.
Miért puszilgat,és vöösödik el a közelemben?-kérdeztem magamban.Legszívesebben én is ezt tenném,de nekem ott van Harry,és én őt szeretem,és nem akarom,hogy csalódjon bennem.Próbáltam elhesegetni a fejemből Niallt,de egyszerűen nem ment.Becsuktam a szemem,és kis idő múlva el is nyomott az álom.
Liza és Zayn felmentek a 3.emeletre is,mi a tériszony miatt nem mentünk.
-Akkor majd jövünk.-mondta Zayn,majd elindultak.
Mi addig iszogattunk,ettünk,képeket csináltunk,ugyanis Lizáék elég sokáig voltak.Egy óra múlva megjeletek az emelet másik végében.
-Na végre.-sóhajtottam. -Szép volt?
-Most ezt komolyan kérdezted?-nevetett Liza.
-Gyönyörű volt.Főleg Lizával.-csókolták meg egymást.
-Niall,te is felmehetnél valakivel.Fentről biztos olyan szép és romantikus.-gúnyolódtam vele,majd lehuppantam az ölébe.
-Jössz velem?-nevetett már majdnem piros arccal.
-Hogyne.-mondtam,amire Harry felkapta a fejét,majd ő is elnevette magát.
-Lassan mehetnénk,vagy megyünk még valamerre?-kérdezte Sophie,majd rámnézett.
-Rám ne nézz,nem tudom mit akarnak a fiúk.-mondtam mosolyogva,majd a tekintetemet Harryékre szegeztem.
-Szerintem mehetünk vissza,mert én mindjárt elalszok.-tette a vállamra a fejét Niall,amit a többiek kicsit furcsálltak,ugyanis nem szokott ilyeneket csinálni.
Azzal elindultunk a fekete autónk felé,ami a közeli parkolóban állt.Beültünk,majd egy kis idő múlva már a hotel parkolójában álltunk.Mivel az 5.emeleten volt a szobánk,így a fiúk mindig lifteztek.Én kifejezetten utáltam a liftet,és mindig is lépcsőztem.De aznap este nagyon elfáradtam,ezért semmi kedvem nem volt lépcsőzni,így én is a többiekkel tartottam.Már a 3.emeleten tartottunk,amikor a lift nyikorogni kezdett és megállt.Azt hittem elájulok.Nagyon megijedtem.Első liftezésem,és természetesen pont ekkor ragadunk be.A fiúk próbáltak megnyugtatni,de én csak ordibáltam,hogy szedjenek ki.
-Nyugi,jönnek a szerelők,és kiszednek.-simogatta meg a hátam Niall,amit már énis fura szemekkel néztem.
-Hagyjál már.-mordultam fel dühömben,amit nem gondoltam komolyan.Egy kis idő múlva már kint voltunk a liftből.Miután magamhoz tértem,félrehúztam Niallt.
-Bocsi ez előbbiért.-húztam mosolyra a számat,miközben belenéztem tengerkék szemeibe. -De olyankor nem vagyok toppon.
-Semmi baj!-kacsintott egyet,majd pirosló arccal adott egy puszit a homlokomra.
-Ezt miért kaptam?-néztem fel rá,ugyanis ő egy fejjel nagyobb volt nálam.
-Csak úgy..-piroslott el megint az arca.
Visszamentünk a többiekhez,akik már fent voltak a szobában.Harry és Louis már aludt,Liam fürdött,Zayn és Liza pedig az ágyukat igazgatták.Sophie a földszinten volt,mert itt voltak a barátnői.Niall is lefekdüt aludni,én pedig bebújtam Harry mellé.Még mielőtt elaludtam,elgondolkodtam ezen az egész Niallös dolgon.
Miért puszilgat,és vöösödik el a közelemben?-kérdeztem magamban.Legszívesebben én is ezt tenném,de nekem ott van Harry,és én őt szeretem,és nem akarom,hogy csalódjon bennem.Próbáltam elhesegetni a fejemből Niallt,de egyszerűen nem ment.Becsuktam a szemem,és kis idő múlva el is nyomott az álom.
2012. június 30., szombat
10.fejezet
Na sziasztok!Tudom,hogy már régóta ígérem a részt,de nem volt se időm,se energiám megírni rendesen.Elég fos lett,de azért olvassátok,komizzatok,Tetszikeljetek!!:D Jóolvasást!♥xoxo
1 óra múlva lassan megérkeztünk,amit már alig vártam.
-Siessünk már!-sürgettem a fiúkat.Kiszálltunk a gépből,felvettük a bőröndöket,majd beültünk,a már előre kibérelt autóba.
-Először elmegyünk a szállodába,pihenünk kicsit,mert nagyon elfáradtam.-mondta Louis vezetés közben.
-Rendben.-egyeztem bele.10 perc múlva végre megérkeztünk a szálloda parkolójába,ahol a fiúkat mindenki megismerte,így nem jutottunk hamar a szobánkba.Felvittük a bőröndöket,a fiúk kidőltek az ágyra,én pedig Lizával,Sophieval és Mayával lementünk sétálni.Kiléptünk az utcára,majd megkerestük a legközelebbi parkot.A parkban a gyerekek játszottak,a felnőttek vidáman beszélgettek,a kutyások pedig a kutyasétáltatón játszottak a kutyákkal.De volt valami furcsa.Az egyik padon ült egy fura fickó,aki nekem és a lányoknak is feltűnt.
-Kicsit furán viselkedik az a fickó.-mutatott Liza a padon ülő férfira. -A gyerekekkel beszélget,akik visítozva jönnek el mellőle.
-De miért sikítoznak?-kérdeztem döbbenten.
-Nézzétek,mi van a kezében!-kiáltott fel ijedten Sophie. -Egy bicska!-mutatott hátra.
-Szólni kellene az emberekenek,hogy atrtsák távol a gyereküket,és magukat is attól az alaktól.-néztem körbe a sikítozó gyerekseregen.
Rögtön szétválltunk,és akit csak tudtunk,figyelmeztettünk.Nagyon ijesztő volt,majd a park pár percen belül szinte teljesen kiürült.
-Ez is megvan.A fickó is elment.-ültünk le zihálva az egyik padra.Nemsokára elindultunk a szálloda felé,de a hosszabbik úton.
-Nem inkább a rövidebbik úton kellett volna elindulni?-kérdeztem egy kicsit ijedten az előbbi dolog miatt.
-ne félj már,nem lesz semmi baj,2 perc és ott leszünk.-nyugtatott meg Sophie.
-Remélem is.-zárkóztam fel a lányok mellé.
Hál' istennek 10 perc múlva már a szálloda előtt álltunk.
-Menjünk fel,mert a fiúk már azt sem tudják,hogy hol vagyunk.-mondta Liza,majd el is indultunk.
Ahogy mentünk fel a lépcsőn,valaki megfogta a vállam.Valahogy éreztem,hogy ez nem jó,így,mint aki észre sem vette,tovább mentem.Majd újra megérintette a vállam,de már nem engedte el.Hátranéztem,és egy koszos,szakállas,kócos hajú férfi állt mögöttem szakadt ruhában az alkoholtól bűzölögve.Ő volt a parkban is.A szívem az ijedtségtől azt hittem megáll.Nagyon megijedtem.Lizáék eltűntek előlem,nem tudtam hova menni.
-Helló kislány.-simogatta végig érdes kezével az arcomat.
Lehajítottam a kezét az arcomról,amire a másik kezével befogta a számat.Próbáltam menekülni,de lefogott,ésmozdulni nem tudtam.Ledermedtem,és kapkodtam a levegőt.Elővette a bicskáját,majd a nyakamhoz tartotta.Végignéztem a folyosón,de sehol senki nem volt.Majd egyszer csak a férfi mögött megláttam Harryt és Louist,akik éppen engem kerestek.A szívemről,mintha egy kőszikla esett volna le,mert tudtam,hogy mostmár semmi bajom nem lehet.Mikor megláttak a férfi kezei között,lassan közeledtek,nehogy észrevegye őket.Az egyik pillanatban Louis elrántotta a férfit,majd az elesett.A keze eltört,Louis egy kicsit megtekerte.Odafutottak hozzám,majd gyorsan elszaladtunk,le a földszintre.
-Harry!Azt hittem sose találtok meg!-mondtam még sokkosan.
-Nyugi,itt vagyunk.Mostmár nem lesz semmi baj.-ölelt magához szorosan.
-a többiek jól vannak?-néztem körbe ijedten.
-Igen,felhívtam őket,hogy maradjanak a szobában.-lépett mellénk Louis,aki megpuszilta a homlokomat.
-Köszönöm fiúk,ha nem jösztök,már véresen fekszek a földön.-ültem Harry ölébe még sírva,a levegőért kapkodva.
-Nyugi,ne sírj,minden rendben lesz.Szólunk a szálloda dolgozóinak,hogy nézzenek körül,merre lehet.-csókolta meg Harry hideg ajkamat.Megittam 2 pohár vizet,annyira kiszáradt a torkom.Kis idő múlva kiszállt a liftől 3 dolgozó és a fickó,aki meg akart ölni.Harry odament az őrökhöz,és a részeg fickót majdnem megverte.
-Harry!Ezzel nem mész semmire.-fogtam meg a két kezét.Az őrök kivitték a hajléktalan fickót,majd hívták a rendőrséget.Nemsokára a lépcső felől nagy kiabálások hallatszódtak.
-Sarah!!Istenem,jól avgy?-ölelt meg,a már majdnem síró Sophie.
-Hát,fogjuk rá.Nincs semmi bajom.-öleltem meg a többieket is.
-Csajszi,nagyon megijedtünk.-futott oda hozzám Zayn és Niall.
-Srácok.Azt hittem nem látlak többé titeket.-bújtam hozzájuk sírva.
-Liam meg hol van?-idegeskedett Harry.Miután ezt kimondta,Liam és Maya állt előttem.
-Liam,imádlak!-öleltem meg Liamet,miközben a kutyám örömében a hasamig ugrált.Lehajoltam hozzá,majd megpuszilgattam és ő is össze.vissza nyalt.
-Imádlak titeket srácok.Pedig annyira vártam már ezt a nyaralást,de már rosszul kezdődik.-gondolkodtam hangosan.
-Nyugi,minden rendben lesz.-simogatta meg a hátam Liam.
-Menjünk fel a szobába,pihenj le.-indultunk el a 223-as szoba felé,majd a folyosón megtaláltuk a férfi bicskáját.
Látni sem akartam,így beszaladtam a szobába és levágtam magam az ágyra.A kutyám felugrott mellém,és együtt aludtunk el.
2 óra múlva Maya nyalogatására keltem fel.Mikor kinyitottam a szemem,Harryt pillantottam meg közvetlenül előttem,egy hatalmas csokor piros rózsával.Azt hittegm,hogy ez csak egy álm,de mikor megláttam a fiúkat Harry mögött,rájöttem,hogy nem.
-Úristen.Ez az enyém?-kászálódtam ki az ágyból.
-Persze.-csókolt meg Harry.
-Köszönöm,de nem kellett volna.Az csak egy kis hülyeség volt.-öleltem végig a srácokat. -Nehéz lesz elfelejteni,de majd csak sikerül.De mellettetek könnyű lesz.-nevettem.
-Örülök neki.-simogatott meg Liam.
-Na,öltözz fel,megyünk egy kicsit várost nézni.-mondta Niall,miközben ő i söltözött.
-Oké,készülök.-mondtam,majd mint aki 2 napja alszik -pedig csak 2 órát aludtam,ami nálam nagyon kevés- ,frissen és üdén felöltöztem.
Felkaptam a kék ülepes nadrágomat,és a fekete ujjatlan felsőmet.Arcomra halvány alapozó került,és a szempillaspirált sem hagyhattam ki.Kivasaltam a hajam,majd átszóltam a többieknek,hogy mehetünk.
Kiléptünk a szállodából,majd az Eiffel-toronyhoz vettük az irányt.
-Menjünk előbb fagyizni,este a legszebb a torony.-javasolta Zayn,amire mindenki bólogatott.
Beültünk a legközelebbi fagyizóba.
-Végre nevetsz!-mondta Niall két nevetés között.Válaszul egy mosolyt kapott,amire elpirult.Kicsit furcsálltam,de különösebben nem nagyon foglalkoztatott.
-Mehetünk lassan.-mondtam,majd felálltunk,és az ajtó felé vettük az irányt,ahol a nagy tömegtől alig lehetett látni az utcát.
Meglátva az utcát,figyelmetlenségem miatt majdnem elütött egy autó.Furcsa volt,mert rendszám sem volt rajta,és száguldott,amit arrafelé nem szabad -Ma még történni fog velem valami?-nevettem.
-Nem kéne.-mondta Zayn,majd mivel nemsokára beesteledik,elindultunk az Eiffel-torony felé.
-Ilyenkor,este a legszebb.Mindig kivilágítják.Amikor koncerten voltunk,az öltözőből látni lehetett.-ölelte át a derekam Harry.
Ahogy közeledtünk,egyre kivehetőbbé vált a gyönyörű torony.
-Úristen,ez gyönyörű.-ámuldoztunk a lányokkal.
Felmentünk az első 'emeletre',ahonnan még nem látszódott teljesen a város egésze.Miután a második szintre értünk,leültünk az ott lévő kis kávézókba,ahol isteni kávét csináltak.Azt gondoltam,ez lesz életem legjobb nyaralása.
1 óra múlva lassan megérkeztünk,amit már alig vártam.
-Siessünk már!-sürgettem a fiúkat.Kiszálltunk a gépből,felvettük a bőröndöket,majd beültünk,a már előre kibérelt autóba.
-Először elmegyünk a szállodába,pihenünk kicsit,mert nagyon elfáradtam.-mondta Louis vezetés közben.
-Rendben.-egyeztem bele.10 perc múlva végre megérkeztünk a szálloda parkolójába,ahol a fiúkat mindenki megismerte,így nem jutottunk hamar a szobánkba.Felvittük a bőröndöket,a fiúk kidőltek az ágyra,én pedig Lizával,Sophieval és Mayával lementünk sétálni.Kiléptünk az utcára,majd megkerestük a legközelebbi parkot.A parkban a gyerekek játszottak,a felnőttek vidáman beszélgettek,a kutyások pedig a kutyasétáltatón játszottak a kutyákkal.De volt valami furcsa.Az egyik padon ült egy fura fickó,aki nekem és a lányoknak is feltűnt.
-Kicsit furán viselkedik az a fickó.-mutatott Liza a padon ülő férfira. -A gyerekekkel beszélget,akik visítozva jönnek el mellőle.
-De miért sikítoznak?-kérdeztem döbbenten.
-Nézzétek,mi van a kezében!-kiáltott fel ijedten Sophie. -Egy bicska!-mutatott hátra.
-Szólni kellene az emberekenek,hogy atrtsák távol a gyereküket,és magukat is attól az alaktól.-néztem körbe a sikítozó gyerekseregen.
Rögtön szétválltunk,és akit csak tudtunk,figyelmeztettünk.Nagyon ijesztő volt,majd a park pár percen belül szinte teljesen kiürült.
-Ez is megvan.A fickó is elment.-ültünk le zihálva az egyik padra.Nemsokára elindultunk a szálloda felé,de a hosszabbik úton.
-Nem inkább a rövidebbik úton kellett volna elindulni?-kérdeztem egy kicsit ijedten az előbbi dolog miatt.
-ne félj már,nem lesz semmi baj,2 perc és ott leszünk.-nyugtatott meg Sophie.
-Remélem is.-zárkóztam fel a lányok mellé.
Hál' istennek 10 perc múlva már a szálloda előtt álltunk.
-Menjünk fel,mert a fiúk már azt sem tudják,hogy hol vagyunk.-mondta Liza,majd el is indultunk.
Ahogy mentünk fel a lépcsőn,valaki megfogta a vállam.Valahogy éreztem,hogy ez nem jó,így,mint aki észre sem vette,tovább mentem.Majd újra megérintette a vállam,de már nem engedte el.Hátranéztem,és egy koszos,szakállas,kócos hajú férfi állt mögöttem szakadt ruhában az alkoholtól bűzölögve.Ő volt a parkban is.A szívem az ijedtségtől azt hittem megáll.Nagyon megijedtem.Lizáék eltűntek előlem,nem tudtam hova menni.
-Helló kislány.-simogatta végig érdes kezével az arcomat.
Lehajítottam a kezét az arcomról,amire a másik kezével befogta a számat.Próbáltam menekülni,de lefogott,ésmozdulni nem tudtam.Ledermedtem,és kapkodtam a levegőt.Elővette a bicskáját,majd a nyakamhoz tartotta.Végignéztem a folyosón,de sehol senki nem volt.Majd egyszer csak a férfi mögött megláttam Harryt és Louist,akik éppen engem kerestek.A szívemről,mintha egy kőszikla esett volna le,mert tudtam,hogy mostmár semmi bajom nem lehet.Mikor megláttak a férfi kezei között,lassan közeledtek,nehogy észrevegye őket.Az egyik pillanatban Louis elrántotta a férfit,majd az elesett.A keze eltört,Louis egy kicsit megtekerte.Odafutottak hozzám,majd gyorsan elszaladtunk,le a földszintre.
-Harry!Azt hittem sose találtok meg!-mondtam még sokkosan.
-Nyugi,itt vagyunk.Mostmár nem lesz semmi baj.-ölelt magához szorosan.
-a többiek jól vannak?-néztem körbe ijedten.
-Igen,felhívtam őket,hogy maradjanak a szobában.-lépett mellénk Louis,aki megpuszilta a homlokomat.
-Köszönöm fiúk,ha nem jösztök,már véresen fekszek a földön.-ültem Harry ölébe még sírva,a levegőért kapkodva.
-Nyugi,ne sírj,minden rendben lesz.Szólunk a szálloda dolgozóinak,hogy nézzenek körül,merre lehet.-csókolta meg Harry hideg ajkamat.Megittam 2 pohár vizet,annyira kiszáradt a torkom.Kis idő múlva kiszállt a liftől 3 dolgozó és a fickó,aki meg akart ölni.Harry odament az őrökhöz,és a részeg fickót majdnem megverte.
-Harry!Ezzel nem mész semmire.-fogtam meg a két kezét.Az őrök kivitték a hajléktalan fickót,majd hívták a rendőrséget.Nemsokára a lépcső felől nagy kiabálások hallatszódtak.
-Sarah!!Istenem,jól avgy?-ölelt meg,a már majdnem síró Sophie.
-Hát,fogjuk rá.Nincs semmi bajom.-öleltem meg a többieket is.
-Csajszi,nagyon megijedtünk.-futott oda hozzám Zayn és Niall.
-Srácok.Azt hittem nem látlak többé titeket.-bújtam hozzájuk sírva.
-Liam meg hol van?-idegeskedett Harry.Miután ezt kimondta,Liam és Maya állt előttem.
-Liam,imádlak!-öleltem meg Liamet,miközben a kutyám örömében a hasamig ugrált.Lehajoltam hozzá,majd megpuszilgattam és ő is össze.vissza nyalt.
-Imádlak titeket srácok.Pedig annyira vártam már ezt a nyaralást,de már rosszul kezdődik.-gondolkodtam hangosan.
-Nyugi,minden rendben lesz.-simogatta meg a hátam Liam.
-Menjünk fel a szobába,pihenj le.-indultunk el a 223-as szoba felé,majd a folyosón megtaláltuk a férfi bicskáját.
Látni sem akartam,így beszaladtam a szobába és levágtam magam az ágyra.A kutyám felugrott mellém,és együtt aludtunk el.
2 óra múlva Maya nyalogatására keltem fel.Mikor kinyitottam a szemem,Harryt pillantottam meg közvetlenül előttem,egy hatalmas csokor piros rózsával.Azt hittegm,hogy ez csak egy álm,de mikor megláttam a fiúkat Harry mögött,rájöttem,hogy nem.
-Úristen.Ez az enyém?-kászálódtam ki az ágyból.
-Persze.-csókolt meg Harry.
-Köszönöm,de nem kellett volna.Az csak egy kis hülyeség volt.-öleltem végig a srácokat. -Nehéz lesz elfelejteni,de majd csak sikerül.De mellettetek könnyű lesz.-nevettem.
-Örülök neki.-simogatott meg Liam.
-Na,öltözz fel,megyünk egy kicsit várost nézni.-mondta Niall,miközben ő i söltözött.
-Oké,készülök.-mondtam,majd mint aki 2 napja alszik -pedig csak 2 órát aludtam,ami nálam nagyon kevés- ,frissen és üdén felöltöztem.
Felkaptam a kék ülepes nadrágomat,és a fekete ujjatlan felsőmet.Arcomra halvány alapozó került,és a szempillaspirált sem hagyhattam ki.Kivasaltam a hajam,majd átszóltam a többieknek,hogy mehetünk.
Kiléptünk a szállodából,majd az Eiffel-toronyhoz vettük az irányt.
-Menjünk előbb fagyizni,este a legszebb a torony.-javasolta Zayn,amire mindenki bólogatott.
Beültünk a legközelebbi fagyizóba.
-Végre nevetsz!-mondta Niall két nevetés között.Válaszul egy mosolyt kapott,amire elpirult.Kicsit furcsálltam,de különösebben nem nagyon foglalkoztatott.
-Mehetünk lassan.-mondtam,majd felálltunk,és az ajtó felé vettük az irányt,ahol a nagy tömegtől alig lehetett látni az utcát.
Meglátva az utcát,figyelmetlenségem miatt majdnem elütött egy autó.Furcsa volt,mert rendszám sem volt rajta,és száguldott,amit arrafelé nem szabad -Ma még történni fog velem valami?-nevettem.
-Nem kéne.-mondta Zayn,majd mivel nemsokára beesteledik,elindultunk az Eiffel-torony felé.
-Ilyenkor,este a legszebb.Mindig kivilágítják.Amikor koncerten voltunk,az öltözőből látni lehetett.-ölelte át a derekam Harry.
Ahogy közeledtünk,egyre kivehetőbbé vált a gyönyörű torony.
-Úristen,ez gyönyörű.-ámuldoztunk a lányokkal.
Felmentünk az első 'emeletre',ahonnan még nem látszódott teljesen a város egésze.Miután a második szintre értünk,leültünk az ott lévő kis kávézókba,ahol isteni kávét csináltak.Azt gondoltam,ez lesz életem legjobb nyaralása.
2012. június 18., hétfő
9.fejezet
Na sziasztok.Újra itt.Megint szidhattok,hogy már majdnem 1 hónapja nem hoztam részt.Na,de itt van a 9.;D kicsit hosszú,de szerintem megéri elolvasni.Ha minden jól megy,még ma hozok egy részt..;D De akkor kéérlekszépen titeket hogy legalább 1 komit dobjatok máár.Onnan tudom,hogy érdemes-e folytatnom.Előre is kösziii.:')♥ Jó olvasást.!xoxo!
Gyönyörű délutánt töltöttünk el Harryvel és Mayával.Hazza kezd megbarátkozni vele,aminek nagyon örülök.És mióta kijött a kórházból,olyan furcsa lett.Megváltozott.Többet foglalkozik velem,mint eddig.
-Elmehetnénk sétálni kettesben.-csókolt meg.Ránéztem a kutyámra,majd kijavította előbbi mondatát. -Vagyis hármasban.
-Rendben,mehetünk.-kiáltottam fel mosolyogva.-Már most indulunk?
-Igen,öltöztetsd fel!-evetett,majd rámutatott a kutyámra.Ráraktam a pórázt majd lesétáltunk a lépcsőn.
-Merre indultok?-nézett ki a konyhából Niall és Zayn.
-Megyünk sétálunk egyet.Hárman,ha nem baj.-mosolyogtam a fiúkra.
-Oké.-kacsintott Louis a szekrény mögül.
-Te mit keresel a szekrényben?Mindjárt beesel.-nevettem.
-A nadrágtartómat,tudod a kedvencemet.-nézett szomorúan.
-Nem nézted még véletlenül a szobádban,az ágy alatt?-kacsintottam.Gyorsan felszaladt,majd egy kis idő múlva felordított,hogy megtalálta.Végre elindulhattunk.
Kinyitottam az ajtót,majd a gyönyörű napsütés megcsapta arcomat.Gyönyörű nap volt a mai.De nem sokáig.Végigsétáltunk az utcán,majd a három utcával arrébb lévő parkban kötöttünk ki.
-Figyelj Sarah.Mondanom kell valamit.-csuklott el Harry hangja,és tök komoly fejet vágott.
-Mondjad.-próbáltam mosolyogni,de már Harry száját nem tudtam mosolyra csalni.
-Nos...-kezdett bele félénken. -Amikor a kórházban voltam,tudod volt az a szomszéd csaj,aki mindig átjárt hozzám.Beszélgettünk kicsit,majd valahogy felhozódott,hogy milyen helyesvagyok,és tetszem neki.-nézett a földre,majd tudtam,hogy ez az egész nem lesz így jó.Erre felnéztem,majd felkaptam a vizet.
-És neked is tetszik??Hmm??-ordibáltam vele a park kellős közepén,ahol körülbelül mindenki minket nézett,de engem ez cseppet sem érdekelt.
-Dehogy tetszik,nekem csak te kellesz,senki más.-próbált nyugtatgatni.
-De ő csak a hírnevedért akar!!-álltam fel a padról vörös fejjel.
-Tudom szívem.-simogatta meg az arcom. -És nekem nem is kell senki más,csak te.Meg sem fordult a fejemben,hogy elhagyjalak.-ölelt meg.
-Harry..-néztem gyönyörűen csillogó zöld szemeibe. -Nem szeretnélek elveszíteni.-éreztem,ahogy a könnycseppek végigfutnak arcomon.
-Nem fogsz...megígérem.-csókolt meg.
Megnyugodtam,majd bocsánatot kértem az előbbi ordibálásom miatt.-
-És erről tud valaki?-kérdeztem tőle kicsit higgadtabban.
-Hát,Louis.De tudod,hogy neki mindent elmondok.És neked is el akartam,de nem volt megfelelő pillanat.-nevetett.
-Jól van.-csókoltam meg,majd hozzáábújtam.
Örültem,hogy bevallotta,és nem hazudgált össze-vissza.Meg tudok bocsátani,mert tudom,hogy ő ezt az egészet nem akarta.
-De induljunk hazafele,kezd sötétedni.-álltam fel az egyik padról.
-Rendben,menjünk.A fiúk is írtak már,hogy hol vagyunk,azt hiszik eltűntünk.-nevetett Harry.Végigsétáltunk a parkon,majd lefordultunk az utcánkba,és 5 perc múlva már otthon is voltunk.
-Helló srácok!-rontottam be az ajtón.
-Sziasztok,már azt hittük elvesztetek.-nevetett Liam.
-Sarah gyere egy kicsit.-húzott magával Louis a szobájukba.
-Mondjad.-ültem le az ágyára.
-Harry mondta a kórházi ügyet?-kérdezte kicsit félve,mert nem tudta,hogy Harry elmondta-e.
-Igen,mondta.-mosolyogtam. -Nincsen semmi baj,elmondott mindent őszintén,hogy mi volt,úgyhogy úgy teszünk,mintha meg sem történt volna.-simogattam meg Louis hátát.
-Ó!Nagyon jó.Akkor minden szép és jó.-kiáltott fel,majd visszamentünk a konyhába.
-Ki éhes?-kérdeztem,majd Niall reflexből bevágódott az asztalhoz,maga elé vett egy tányért és intett,hogy csináljam a vacsorát.Louis és Harry is csatlakozott,majd megvacsoráztunk.Niall úgy evett,mint aki ezer éve nem látott ennivalót.Vacsora után mindenki elfoglalta magát,Niall lefeküdt alduni,Liam és Zayn beültek a tv elé,mi Harryvel pedig felmentünk a szobába,majd ő is kidőlt.Kis idő múlva megszólalt a csengő,és mint akik nem élnek,ültek csendben,és nem nyitották volna ki az ajtót.Éppen indultam lefelé,amikor Louis megszólalt.
-Majd akkor megyek én..-húzta a száját.Lassú léptekkel levánszorgott az emeletről,majd egy nagy kiáltás kíséretében becsapta az ajtót.
-Hát sziaa.De rég láttalak!-hallottam lentről a barátnőm,Sophie hangját.Ilyenkor elképzeltem Louis reakcióját,ahogy retardált fejjel örül Sophie látogatásának.
-Szia,gyere menjünk fel.-húzta fel az emeletre Louis.
Sophie beköszönt hozzánk,majd hülyeségből felkeltette a mélyen alvó Harryt.Ő mérgesen,álmos fejjel felült az ágyra,majd erőt vett magán,és felállt.
-Louis gyere egy kicsit.-húzta arrébb a boldog Louist. -Mikor szeretnétek elmondani a többieknek,hogy Sophie a barátnőd?-kíváncsiskodott Hazza,miközben megigazította eléggé elaludt haját.
-Ma,ha minden igaz.-mosolygott Louis.
Sophiék bementek a szobába,majd más sem hallatszódott ki,csak nevetések,és puszilgatások.Kis idő múlva kirontottak a szobáól,majd boldogan levonultak a nappaliba,ahol mindenki lustálkodott.Tudtuk,hogy most mi jön,ezért Harryvel mi is leszaladtunk a lépcsőn a többiek reakcióját várva.
-Srácok,gyertek be légyszi a nappaliba.-kiabált be Louis Niall szobájába,ahol a szőkeség még az igazak álmát aludta.Mérgesen felkelt,majd ő is betuszkolta magát közénk a kanapéra.Sophie és Louis felállt,majd elkezdtek motyogni,de végül csak kinyögték.
-Jólvan,mondom.-nevetett Louis,ugyanis a töbiek már sürgették. -Na hát..Sophie a barátnőm.-ahogy kimondta,Sophie odahajolt hozzá,és megcsókolta.Írtócukik voltak.Úgy örülök nekik.
-Micsoda,ez most komoly??Ezért már megérte felkelni.-ugrándozott Niall. -De egy baj van...Mindenkinek van barátnője csak nekem nincs.-szomorkodott.
-Nyugi,nekem sincs.-húzta a száját Liam is. -De szerintem nagyon aranyosak vagytok,összeilletek.-vigyorogtak mind a ketten.
-Ó,kösznjük szépen!-mondta Louis fülig érő mosollyal.
-De most üljön le mindenki.-utasított Harry és Louis. -Fontos bejelentenivalóm van.-nevetett Harry. -Van egy megleetésünk számotokra.-folytatta Louis,majd elkezdett kotorászni a hátsó zsebében.
-Mit keresel?-kíváncsiskodott Liza.
-Majd meglátod.-mosolygott.
10 perc múlva végre megtalálták azt,amit annyira kerestek.Próbáltam kiszúrni,hogy mit szorongattak a kezükben,de csak néhány kis papírkát láttam.
-Nos..úgy gondoltuk,mindenkire ráférne egy kis pihenés.Itt van 8 repülőjegy Párizsba.
Nem hittünk a szemünknek.Nekem egy nagy álmom volt Párizs.
-Úristen,fiúk,köszönjük!!-lelkendeztünk mindannyian.
-És mikor indulunk?-kérdezte Liza fülig érő mosollyal.
-Szerdán.Úgyhogy még van idő összepakolni.-mondta Harry,majd megcsókolt.
-És mi lesz Mayával?-kérdeztem a kutyámra nézve.
-Nyugi,őt is visszük.-kacsintott Louis.
-És ezt csak ti ketten szerveztétek?-kérdezte nevetve Liam.
-Hát,igen.Volt is egy kis kavarodás.-sóhajtott Harry.
A fiúk is megköszönték Harryéknek.Mindenki örült,és amiért olyan jó idő volt,elmentünk egy kicsit sétálni.Kimentünk a parkba,ahol ilyenkor,vasárnap,alig vannak emberek.Beültünk egy hintába,és beszélgettünk a srácokkal,majd esőcseppeket éreztem karjaimon.
-Srácok!Esik az eső..-figyelmeztettem a többieket,hogy ideje lenne hazamenni vagy beülni valahova.
-Nyugi,még csak csepereg.-mondta Louis.
Tudniillik,én utálom,ha elázok,de ezeket a pillanatokat Louis nagyon élvezte,velem ellentétben.
-Üljünk akkor be egy Starbucks-ba.-mondtam a fiúknak durcás fejjel.Röhögtek egyet,majd elindultunk a legközelebbi kávézó felé.
-Na végre.-sóhajtottam.
-Jólvan,ne durcáskodj már.-nevetett Liam.
-Na,nézzétek,el is állt az eső.Mehetünk haza!-pattantam fel a székről.
-Ne siess már annyira.-nevetett Harry,majd megcsókolt.Kisétáltunk a kávézóból,majd egyenesen a házunk felé vettük az irányt.Pár perc múlva otthon is voltunk,csurom vizesen.
-Alig várom a szerdát.-mosolyogtam.
-Elhiszem,én is.Végülis,mi már jártunk Franciaországban,de nem Párizsban,és nem veletek.-puszilta meg a nyakam Harry.
-Hé,mit csinálsz??Ezt ne most!-nyugtattam le Harryt,ugyanis elkezdett simogatni mindenhol. -Itt vannak a fiúk is.-mutattam hátra a TV-t néző fiúkra.
-És akkor mi van?Ők itt vannak lent.-húzott fel az emeletre,majd mikor a szobánkba értünk,becsukta az ajtót,és lefektetett az ágyra.
-Hülye!-nevettem,majd elkezdtem kigombolni az ingjét,amit Harry ordító telefonja zavart meg. -Vedd fel!-próbáltam neki odaadni a telefonját,de nem engedte. Harry egyre lejjebb öltözött,majd egy pillanat múlva már nem volt rajta semmi.Eszébe jutott,hogy nem zárta kulcsra az ajtót,ezért felállt,és -ruha nélkül- bezárta az ajtót.
-Mostmár a tied vagyok!-puszilta végig lágy ajkaival a testemet.Megcsókoltam,majd egyre beljebb éreztem a testemben Harryt.Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott,majd végül elérte célját.
-Imádlak.-túrtam bele göndör fürtjeibe.
-Én is téged!-csókolt meg.
Sikerült leállítanom Harryt,majd gyorsan felöltöztünk,megfésülködtünk,nehogy észrevegyék a fiúk mit csináltunk.Kis idő múlva Harry lement a nappaliba,majd mindenki furcsán végigmérte.
-Mi jót csináltatok fent?-érdeklődött kíváncsian Niall.Harry csak mosolygott,amivel elárulta magát. -Á szóval...mindegy.-nevetett.
-Hé!Én most fogtam fel,hogy te már megint megcsaltál.-kapta fel a fejét Louis.
-Ez van...-nyomott Harry egy gonosz vigyort az arcára.
Én fent maradtam,ugyani tudtam,hogyha lemegyek,mindenki számon kéri rajtam.Felmentem Twitterre,és mivel már régen írogattam,ezért kiírtam:"Vigyázz Párizs.Jövünk!".A rajongók tudták,hogy a fiúkkal megyünk,ezért mindenki írta,hogy milyen irigyek,és hogy jó szórakozást.
De nemsokára szerda,úgyhogy elővettem a bőröndömet,majd beálltam a ruhásszekrény elé.
-Louis!!-kiabáltam ki az emelet folyosójára.Tudtam,hogy bent van a szobájába,de nem akartam zavarni.
-Mondjad!Gyere be.-kiabált vissza.
Berontottam,és Lou úgy megijedt,hogy majdnem kiesett a laptopja az öléből.
-Boccs,ha megijesztettelek.-nevettem. -Na de figyelj már.Meddig leszünk Franciaországban?Hány napra pakoljak?-ültem le az ágyára.
-1 hét.-mosolygott. -Nem tudtunk többet összehozni,mert utána fellépés.-sóhajtott.
-Ja,köszi.Akkor megyek pakolászni.-ugrottam fel az ágyról,majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Visszamentem a szobámba,majd amit úgy láttam,hogy jó lesz,mindent bepakoltam.Mintha 1 hónapra mentem volna.
*Két nap múlva*
Kedd este van.Mindenki szalad,pakol,azt se tudják,hogy hol a fejük,én pedig csak röhögök rajtuk,mert a nagyját már bepakoltam előző nap.Hétfőn még elmentünk Sophieval bevásárolni a szükséges dolgokat.
-Sarah,ne ülj már ott,inkább segíts megkeresni a kék pólómat.-durcáskodott Harry,miközben már az egész szobát felkutatta.
-Jól van.Ne idegeskedj már.-nevettem.Felálltam az ágyról,majd bementem a fürdő melletti szobába,ahol szépen ki vannak rakva a kimosott ruhák.Természetesen ott volt Harry kék pólója is.
-Na,mit találtam?-lebegtettem a szeme előtt a sötétkék pólóját.
-Ó Sarah...tudod hogy imádlak.-nevetett majd adott egy puszit az arcomra és el is tűnt a szemem elől.
2 óra múlva végre mindenki bepakolt mindent és elrendezték a dolgaikat.Tök fáradtan lefeküdt mindenki aludni,majd mikor elrendeztem a bőröndöket,énis felmentem a szobámba és elaludtam.
Reggel az 5 órára beállított ébresztőóra keltett mindenkit,aminek senki sem örült.
-Srácok,keljetek fel,az életbe nem készülünk el!!-már-már könyörügtem a fiúknak,hogy mozduljanak ki az ágyból.5 perc múlva végre felkeltek,elkészülődtek majd megreggeliztek.Paul,a fiúk testőrje értünk jött és segített bepakolni a bőröndöket a kocsiba,majd elindultunk.
-Fiúk!Ne csináljatok semmi hülyeséget,oké?-vette komolyra a szót Paul.
-Nyugi,majd mi vigyázunk rájuk.-nevetett Liza.
-Nem kell ránk vigyázni,mi jó fiúk vagyunk.-büszkélkedett Niall,amire Paul meghúzta a száját.
Nemsokára odaértünk a reptérre,majd mindenki elbúcsúzott Paultól,ő pedig mégegyszer figyelmeztetett,hogy óvatosan a fiúkkal.
-Nyugi,minden rendben lesz.-veregette meg Paul hátát Zayn. -Majd még beszélünk.
Nem csodálom,hogy Paul tartott egy kicsit ettől a kis kiruccanástól,ugyanis ő elég jól ismeri a fiúkat.Talán jobban mint mi.
Hamarosan beszálltunk a gépbe,és elfoglaltuk a helyünket.Annyira vártam már,hogy leszálljunk.Azt gondoltam,hogy minden rendben lesz..de rosszul hittem.
Gyönyörű délutánt töltöttünk el Harryvel és Mayával.Hazza kezd megbarátkozni vele,aminek nagyon örülök.És mióta kijött a kórházból,olyan furcsa lett.Megváltozott.Többet foglalkozik velem,mint eddig.
-Elmehetnénk sétálni kettesben.-csókolt meg.Ránéztem a kutyámra,majd kijavította előbbi mondatát. -Vagyis hármasban.
-Rendben,mehetünk.-kiáltottam fel mosolyogva.-Már most indulunk?
-Igen,öltöztetsd fel!-evetett,majd rámutatott a kutyámra.Ráraktam a pórázt majd lesétáltunk a lépcsőn.
-Merre indultok?-nézett ki a konyhából Niall és Zayn.
-Megyünk sétálunk egyet.Hárman,ha nem baj.-mosolyogtam a fiúkra.
-Oké.-kacsintott Louis a szekrény mögül.
-Te mit keresel a szekrényben?Mindjárt beesel.-nevettem.
-A nadrágtartómat,tudod a kedvencemet.-nézett szomorúan.
-Nem nézted még véletlenül a szobádban,az ágy alatt?-kacsintottam.Gyorsan felszaladt,majd egy kis idő múlva felordított,hogy megtalálta.Végre elindulhattunk.
Kinyitottam az ajtót,majd a gyönyörű napsütés megcsapta arcomat.Gyönyörű nap volt a mai.De nem sokáig.Végigsétáltunk az utcán,majd a három utcával arrébb lévő parkban kötöttünk ki.
-Figyelj Sarah.Mondanom kell valamit.-csuklott el Harry hangja,és tök komoly fejet vágott.
-Mondjad.-próbáltam mosolyogni,de már Harry száját nem tudtam mosolyra csalni.
-Nos...-kezdett bele félénken. -Amikor a kórházban voltam,tudod volt az a szomszéd csaj,aki mindig átjárt hozzám.Beszélgettünk kicsit,majd valahogy felhozódott,hogy milyen helyesvagyok,és tetszem neki.-nézett a földre,majd tudtam,hogy ez az egész nem lesz így jó.Erre felnéztem,majd felkaptam a vizet.
-És neked is tetszik??Hmm??-ordibáltam vele a park kellős közepén,ahol körülbelül mindenki minket nézett,de engem ez cseppet sem érdekelt.
-Dehogy tetszik,nekem csak te kellesz,senki más.-próbált nyugtatgatni.
-De ő csak a hírnevedért akar!!-álltam fel a padról vörös fejjel.
-Tudom szívem.-simogatta meg az arcom. -És nekem nem is kell senki más,csak te.Meg sem fordult a fejemben,hogy elhagyjalak.-ölelt meg.
-Harry..-néztem gyönyörűen csillogó zöld szemeibe. -Nem szeretnélek elveszíteni.-éreztem,ahogy a könnycseppek végigfutnak arcomon.
-Nem fogsz...megígérem.-csókolt meg.
Megnyugodtam,majd bocsánatot kértem az előbbi ordibálásom miatt.-
-És erről tud valaki?-kérdeztem tőle kicsit higgadtabban.
-Hát,Louis.De tudod,hogy neki mindent elmondok.És neked is el akartam,de nem volt megfelelő pillanat.-nevetett.
-Jól van.-csókoltam meg,majd hozzáábújtam.
Örültem,hogy bevallotta,és nem hazudgált össze-vissza.Meg tudok bocsátani,mert tudom,hogy ő ezt az egészet nem akarta.
-De induljunk hazafele,kezd sötétedni.-álltam fel az egyik padról.
-Rendben,menjünk.A fiúk is írtak már,hogy hol vagyunk,azt hiszik eltűntünk.-nevetett Harry.Végigsétáltunk a parkon,majd lefordultunk az utcánkba,és 5 perc múlva már otthon is voltunk.
-Helló srácok!-rontottam be az ajtón.
-Sziasztok,már azt hittük elvesztetek.-nevetett Liam.
-Sarah gyere egy kicsit.-húzott magával Louis a szobájukba.
-Mondjad.-ültem le az ágyára.
-Harry mondta a kórházi ügyet?-kérdezte kicsit félve,mert nem tudta,hogy Harry elmondta-e.
-Igen,mondta.-mosolyogtam. -Nincsen semmi baj,elmondott mindent őszintén,hogy mi volt,úgyhogy úgy teszünk,mintha meg sem történt volna.-simogattam meg Louis hátát.
-Ó!Nagyon jó.Akkor minden szép és jó.-kiáltott fel,majd visszamentünk a konyhába.
-Ki éhes?-kérdeztem,majd Niall reflexből bevágódott az asztalhoz,maga elé vett egy tányért és intett,hogy csináljam a vacsorát.Louis és Harry is csatlakozott,majd megvacsoráztunk.Niall úgy evett,mint aki ezer éve nem látott ennivalót.Vacsora után mindenki elfoglalta magát,Niall lefeküdt alduni,Liam és Zayn beültek a tv elé,mi Harryvel pedig felmentünk a szobába,majd ő is kidőlt.Kis idő múlva megszólalt a csengő,és mint akik nem élnek,ültek csendben,és nem nyitották volna ki az ajtót.Éppen indultam lefelé,amikor Louis megszólalt.
-Majd akkor megyek én..-húzta a száját.Lassú léptekkel levánszorgott az emeletről,majd egy nagy kiáltás kíséretében becsapta az ajtót.
-Hát sziaa.De rég láttalak!-hallottam lentről a barátnőm,Sophie hangját.Ilyenkor elképzeltem Louis reakcióját,ahogy retardált fejjel örül Sophie látogatásának.
-Szia,gyere menjünk fel.-húzta fel az emeletre Louis.
Sophie beköszönt hozzánk,majd hülyeségből felkeltette a mélyen alvó Harryt.Ő mérgesen,álmos fejjel felült az ágyra,majd erőt vett magán,és felállt.
-Louis gyere egy kicsit.-húzta arrébb a boldog Louist. -Mikor szeretnétek elmondani a többieknek,hogy Sophie a barátnőd?-kíváncsiskodott Hazza,miközben megigazította eléggé elaludt haját.
-Ma,ha minden igaz.-mosolygott Louis.
Sophiék bementek a szobába,majd más sem hallatszódott ki,csak nevetések,és puszilgatások.Kis idő múlva kirontottak a szobáól,majd boldogan levonultak a nappaliba,ahol mindenki lustálkodott.Tudtuk,hogy most mi jön,ezért Harryvel mi is leszaladtunk a lépcsőn a többiek reakcióját várva.
-Srácok,gyertek be légyszi a nappaliba.-kiabált be Louis Niall szobájába,ahol a szőkeség még az igazak álmát aludta.Mérgesen felkelt,majd ő is betuszkolta magát közénk a kanapéra.Sophie és Louis felállt,majd elkezdtek motyogni,de végül csak kinyögték.
-Jólvan,mondom.-nevetett Louis,ugyanis a töbiek már sürgették. -Na hát..Sophie a barátnőm.-ahogy kimondta,Sophie odahajolt hozzá,és megcsókolta.Írtócukik voltak.Úgy örülök nekik.
-Micsoda,ez most komoly??Ezért már megérte felkelni.-ugrándozott Niall. -De egy baj van...Mindenkinek van barátnője csak nekem nincs.-szomorkodott.
-Nyugi,nekem sincs.-húzta a száját Liam is. -De szerintem nagyon aranyosak vagytok,összeilletek.-vigyorogtak mind a ketten.
-Ó,kösznjük szépen!-mondta Louis fülig érő mosollyal.
-De most üljön le mindenki.-utasított Harry és Louis. -Fontos bejelentenivalóm van.-nevetett Harry. -Van egy megleetésünk számotokra.-folytatta Louis,majd elkezdett kotorászni a hátsó zsebében.
-Mit keresel?-kíváncsiskodott Liza.
-Majd meglátod.-mosolygott.
10 perc múlva végre megtalálták azt,amit annyira kerestek.Próbáltam kiszúrni,hogy mit szorongattak a kezükben,de csak néhány kis papírkát láttam.
-Nos..úgy gondoltuk,mindenkire ráférne egy kis pihenés.Itt van 8 repülőjegy Párizsba.
Nem hittünk a szemünknek.Nekem egy nagy álmom volt Párizs.
-Úristen,fiúk,köszönjük!!-lelkendeztünk mindannyian.
-És mikor indulunk?-kérdezte Liza fülig érő mosollyal.
-Szerdán.Úgyhogy még van idő összepakolni.-mondta Harry,majd megcsókolt.
-És mi lesz Mayával?-kérdeztem a kutyámra nézve.
-Nyugi,őt is visszük.-kacsintott Louis.
-És ezt csak ti ketten szerveztétek?-kérdezte nevetve Liam.
-Hát,igen.Volt is egy kis kavarodás.-sóhajtott Harry.
A fiúk is megköszönték Harryéknek.Mindenki örült,és amiért olyan jó idő volt,elmentünk egy kicsit sétálni.Kimentünk a parkba,ahol ilyenkor,vasárnap,alig vannak emberek.Beültünk egy hintába,és beszélgettünk a srácokkal,majd esőcseppeket éreztem karjaimon.
-Srácok!Esik az eső..-figyelmeztettem a többieket,hogy ideje lenne hazamenni vagy beülni valahova.
-Nyugi,még csak csepereg.-mondta Louis.
Tudniillik,én utálom,ha elázok,de ezeket a pillanatokat Louis nagyon élvezte,velem ellentétben.
-Üljünk akkor be egy Starbucks-ba.-mondtam a fiúknak durcás fejjel.Röhögtek egyet,majd elindultunk a legközelebbi kávézó felé.
-Na végre.-sóhajtottam.
-Jólvan,ne durcáskodj már.-nevetett Liam.
-Na,nézzétek,el is állt az eső.Mehetünk haza!-pattantam fel a székről.
-Ne siess már annyira.-nevetett Harry,majd megcsókolt.Kisétáltunk a kávézóból,majd egyenesen a házunk felé vettük az irányt.Pár perc múlva otthon is voltunk,csurom vizesen.
-Alig várom a szerdát.-mosolyogtam.
-Elhiszem,én is.Végülis,mi már jártunk Franciaországban,de nem Párizsban,és nem veletek.-puszilta meg a nyakam Harry.
-Hé,mit csinálsz??Ezt ne most!-nyugtattam le Harryt,ugyanis elkezdett simogatni mindenhol. -Itt vannak a fiúk is.-mutattam hátra a TV-t néző fiúkra.
-És akkor mi van?Ők itt vannak lent.-húzott fel az emeletre,majd mikor a szobánkba értünk,becsukta az ajtót,és lefektetett az ágyra.
-Hülye!-nevettem,majd elkezdtem kigombolni az ingjét,amit Harry ordító telefonja zavart meg. -Vedd fel!-próbáltam neki odaadni a telefonját,de nem engedte. Harry egyre lejjebb öltözött,majd egy pillanat múlva már nem volt rajta semmi.Eszébe jutott,hogy nem zárta kulcsra az ajtót,ezért felállt,és -ruha nélkül- bezárta az ajtót.
-Mostmár a tied vagyok!-puszilta végig lágy ajkaival a testemet.Megcsókoltam,majd egyre beljebb éreztem a testemben Harryt.Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott,majd végül elérte célját.
-Imádlak.-túrtam bele göndör fürtjeibe.
-Én is téged!-csókolt meg.
Sikerült leállítanom Harryt,majd gyorsan felöltöztünk,megfésülködtünk,nehogy észrevegyék a fiúk mit csináltunk.Kis idő múlva Harry lement a nappaliba,majd mindenki furcsán végigmérte.
-Mi jót csináltatok fent?-érdeklődött kíváncsian Niall.Harry csak mosolygott,amivel elárulta magát. -Á szóval...mindegy.-nevetett.
-Hé!Én most fogtam fel,hogy te már megint megcsaltál.-kapta fel a fejét Louis.
-Ez van...-nyomott Harry egy gonosz vigyort az arcára.
Én fent maradtam,ugyani tudtam,hogyha lemegyek,mindenki számon kéri rajtam.Felmentem Twitterre,és mivel már régen írogattam,ezért kiírtam:"Vigyázz Párizs.Jövünk!".A rajongók tudták,hogy a fiúkkal megyünk,ezért mindenki írta,hogy milyen irigyek,és hogy jó szórakozást.
De nemsokára szerda,úgyhogy elővettem a bőröndömet,majd beálltam a ruhásszekrény elé.
-Louis!!-kiabáltam ki az emelet folyosójára.Tudtam,hogy bent van a szobájába,de nem akartam zavarni.
-Mondjad!Gyere be.-kiabált vissza.
Berontottam,és Lou úgy megijedt,hogy majdnem kiesett a laptopja az öléből.
-Boccs,ha megijesztettelek.-nevettem. -Na de figyelj már.Meddig leszünk Franciaországban?Hány napra pakoljak?-ültem le az ágyára.
-1 hét.-mosolygott. -Nem tudtunk többet összehozni,mert utána fellépés.-sóhajtott.
-Ja,köszi.Akkor megyek pakolászni.-ugrottam fel az ágyról,majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Visszamentem a szobámba,majd amit úgy láttam,hogy jó lesz,mindent bepakoltam.Mintha 1 hónapra mentem volna.
*Két nap múlva*
Kedd este van.Mindenki szalad,pakol,azt se tudják,hogy hol a fejük,én pedig csak röhögök rajtuk,mert a nagyját már bepakoltam előző nap.Hétfőn még elmentünk Sophieval bevásárolni a szükséges dolgokat.
-Sarah,ne ülj már ott,inkább segíts megkeresni a kék pólómat.-durcáskodott Harry,miközben már az egész szobát felkutatta.
-Jól van.Ne idegeskedj már.-nevettem.Felálltam az ágyról,majd bementem a fürdő melletti szobába,ahol szépen ki vannak rakva a kimosott ruhák.Természetesen ott volt Harry kék pólója is.
-Na,mit találtam?-lebegtettem a szeme előtt a sötétkék pólóját.
-Ó Sarah...tudod hogy imádlak.-nevetett majd adott egy puszit az arcomra és el is tűnt a szemem elől.
2 óra múlva végre mindenki bepakolt mindent és elrendezték a dolgaikat.Tök fáradtan lefeküdt mindenki aludni,majd mikor elrendeztem a bőröndöket,énis felmentem a szobámba és elaludtam.
Reggel az 5 órára beállított ébresztőóra keltett mindenkit,aminek senki sem örült.
-Srácok,keljetek fel,az életbe nem készülünk el!!-már-már könyörügtem a fiúknak,hogy mozduljanak ki az ágyból.5 perc múlva végre felkeltek,elkészülődtek majd megreggeliztek.Paul,a fiúk testőrje értünk jött és segített bepakolni a bőröndöket a kocsiba,majd elindultunk.
-Fiúk!Ne csináljatok semmi hülyeséget,oké?-vette komolyra a szót Paul.
-Nyugi,majd mi vigyázunk rájuk.-nevetett Liza.
-Nem kell ránk vigyázni,mi jó fiúk vagyunk.-büszkélkedett Niall,amire Paul meghúzta a száját.
Nemsokára odaértünk a reptérre,majd mindenki elbúcsúzott Paultól,ő pedig mégegyszer figyelmeztetett,hogy óvatosan a fiúkkal.
-Nyugi,minden rendben lesz.-veregette meg Paul hátát Zayn. -Majd még beszélünk.
Nem csodálom,hogy Paul tartott egy kicsit ettől a kis kiruccanástól,ugyanis ő elég jól ismeri a fiúkat.Talán jobban mint mi.
Hamarosan beszálltunk a gépbe,és elfoglaltuk a helyünket.Annyira vártam már,hogy leszálljunk.Azt gondoltam,hogy minden rendben lesz..de rosszul hittem.
2012. május 22., kedd
8.fejezet
Sziasztook!Na..meghoztam a 8.részt is..igen tudom,nagyon sokáig húztam,de megígérem hogy mostmár kicsit sűrűbben fogom hozni,de akkor néhány komit is szeretnék..*_*♥ Jóolvasást!:')♥
Mindenki lenyugodott,majd lefeküdtünk aludni.Ma végre nyugodtan tudtam aludni,nem zavart fel senki.De ez reggelre megváltozott,ugyanis Niall korán reggel beleordított a fülembe,amire legszívesebben visszakézből egy nagy fülest adtam volna neki,mert tudja,hogy utálom,ha így keltenek fel,de nem tudok rájuk haragudni.
-Niall te normális vagy?-néztem a telefon viláígtó képernyőjére.-8 óra van!!-kiabáltam a fejébe,amennyire hangosan csak bírtam.
-Nuygi kislány,öltözz!-utasított,majd rámmeresztette gyönyörű kék szemeit.
-Jól van,de mi ez a nagy rohanás?-érdeklődtem álmosan.
-Mondom öltözz!-mondta,mint valami katonatiszt,majd kiráncigált az ágyból.
Nagy nehezen lábraálltam,végigmértem Nialt,majd kitoltam a szobám ajtaján és beálltam a gardrób szekrény elé.Még 5 percig nézegettem a ruhákat,majd gondoltam,így nem fogok előrébb jutni,így odamentem az ablakhoz.Kihúztam a sötétítőfüggönyt,majd a szikrázó napsütés megcsapta arcomat.Kinyitottam az ablakot,majd madárcsicsergések és méhek zümmögése járta át a szobát.Visszamentem a szekrényhez,majd előhúztam egy fehér rövidnadrágot és egy kék-fehér csíkos ujjatlan felsőt,a cipősszekrényből pedig egy rövidszárú Converse tornacipőt.Felöltöztem,majd egy kopogás zavarta meg készülődésemet.
-Saraaaah!!-ordította Louis az ajtó másik oldalán.
-Gyere!-mondtam,miközben össze-vissza járkáltam.Belépett,majd leült az ágyra.-Mit szeretnél?-nevettem,majd eléálltam.
-Kicsit gyorsabban,ha lehet!-mosolygott,amire ilyen 'de tudtam' fejet vágtam,majd visszamentem készülődni.
-Mindjárt.-motyogtam.-Még megcsinálom a hajam,kisminkelem magam,és mehetünk is.Egyébként a többiek készen is vannak?-kérdeztem szemrehányóan.
-Ööö..igen...mindenki!-válaszolta fapofával.
-Mindenki..-gondolkodtam el.-Zayn is?-nyújtottam rá a nyelvem,amire tudtam,hogy úgyis 'nem' lesz a válasz.
-Hát hogyne!-válaszolt.Tudtam hogy ez nem igaz,majd kihúztam a szemem,a hajamat összefogta,majd Louisval együtt kivonultunnk a szobából.
-Jézusiten mi lesz itt...-gondolkodtam magamban,mert tudtam,hogy ezek már megint kiokoskodtak valamit.
Lementem a nappaliba,ahol az ajtó előtt várt mindenki.De valaki mégis hiányzott,és az Zayn volt.
-Zayn merre van?-érdeklődtem a fiúktól ölbe tett kézzel.-Ezért siettettél Louis ennyire?-kérdeztem majd beültem a konyhába.Zayn kb.5 perc múlva kilépett a fürdőszobából,majd végre beülhettünk a kocsiba.A fiúk bekötötték a szmem,nehogy lássak is valamit.
-Ott vagyunk már?-kérdeztem nevetve.
-Nyugi.Reggel még nem vártad ennyire.-bökött oldalba Niall,ami nem is bökés volt,mert majd' leszakadt a vállam.
Nemsokára megérkeztünk a 'titkos' helyre,ahol nagy hangzavar volt.Kiszállítottaka kocsiból,majd egy nő hangja hallatszódott egyre közeledve.
-Gyertek nyugodtan.-tessékelt be minket.Megálltunk,majd Zayn elkezdte levenni a kendőt a szememről.Egyre világosodott ki előttem minden,majd nagyon sok ketrecet pillantottam meg magam előtt.
-Úr isten.Ez az amire gondolok?-néztem végig a fiúkon fülig érő mosollyal.
-Hát,igen,valószínű.-tolt előre Louis,majd végignéztem minden ketrecet,amikben szőrös kis csöppségek ugattak.10 perc múlva megsimogatta a hátam Liam.
-Na,kiválasztod még ma?-kacsintott egyet,majd elmosolyodott.
-Ja,hogy válasszak.-nevettem. -De én mindegyiket haza akarom vinni.-néztem végi mindenkin,majd odamentem a ketrecekhez,ahol a kutyák már szinte könyörögtek.
-Azt elhiszem.-vigyorgott Niall.-De tényleg választhatnál már.Lassan menni kéne.-mondta,majd ő is megsimogatta a kutyákat.
Viszont volt egy barna kölyökkutya,aki valamiért nagyon megtetszett.Nagyon aranyos volt,szerelem volt első látásra.
-Őt megnézhetném kicsit közelebbről?-nevettem. -Ő nagyon tetszik.-mutattam a kis barna kutyára.
-Persze.-mondta a menhely tulajdonosa,majd kinyitotta a kiskutya ketrecét,és ő rögtön hozzám szaladt.
-Nagyon édes!-simogatták meg a srácok is.
-Jól va.Döntöttem.Őt szeretném.-pusziltam meg a fejét.
-Harrynek is biztosan tetszeni fog..Bár ő jobban örült volna egy kiscicának.-nevetett Zayn.
-Ez életem legjobb szülinapja.Köszönöm fiúk.Imádlak titeket.-öleltem meg őket már majdnem sírva.
-Ez semmiség.Mi is imádunk!-puszilta meg a fejem Liam.
Felvettem az ölembe a kutyust,elrendeztük a papírokat,majd beültünk a kocsiba és elindultunk hazafele az új családtaggal.Sokkal jobb menhelyről megmenteni egy kutyát.Szerencsére nekem is volt lehetőségem.Még elmentünk egy kisállatboltba,ahol megvettük a szükséges dolgokat.Hazamentünk,majd fel is vitem a kutyust a szobámba.
-Mi legyen a neved?-vettem elő a játékait és a kosarát a táskából.A kutyus befeküdt az ölembe,majd lecsukta gyönyörű barna szemeit. -A Maya név tökéletesen passzol.-raktam rá a piros nyakörvét,amin egy embléma lógott. -Na,most feküdj le ide,mindjárt jövök!-fektettem le a kosarába,majd átszaladtam Louis szobájába,mert eszembe jutott,hogy a telefonom a táskájába maradt.Benéztem a szobába,majd mikor láttam,hogy senki nincs bent,gyorsan beszaladtam.Csak nem fog haragudni,hogy kutakodok.Ő is szokott.Miután megtaláltam,gyorsan ki akartam szaladni,nehogy észrevegye,de ez már túl késő volt.Kinyitottam az ajtót és Louisba ütköztem.
-Te meg mit csináltál a szobámba?-nézett mérges fejjel.
-Boccs,én csak a telefonomért jöttem.-válaszoltam kétségbeesett fejjel,mert tudtam,hogy Louis nem szereti,ha kutakodom.
-Nyugi,semmi baj!-nevetett,majd megölelt.
-Ó Louis!A szívbajt hoztad rám.Azt hittem tökre haragszol!-böktem oldalba.
-Rád?Rád nem lehet haragudni!-mondta,majd besuhant a szobájába.
Én gyorsan visszaszaladtam az újdonsült jövevényhez,majd a telefonomról lepényképeztem,és felraktam Twitterre.Nagyon sokan írták,hogy aranyos,és hogy kedves volt tőlem,hogy a menhelyről hoztam el.Leültem Maya mellé,akivel játszani akartan,de lépett kettőt,majd összeesett az álmosságtól.Felültem az ágyamra,majd folytattam a könyvet,amit előző nap este kezdtem el.Egy kis idő múlva ajtónyikorgásra lettem figyelmes.Az ajtó rendesen kinyílt,majd néhány barna fürtöt pilantottam meg az ajtó sarkában,amit tudtam hogy kié.
-Te itthon?-ugrottam Harry nyakába,mintha ezer éve nem láttam volna.
-Igen itthon!Remélem örülsz.-csókolt meg.
-Hogyne örülnék.-öleltem meg -Nézd a kutyusom.-mutattam a földön fekvő Mayára.
-Nagyon édes,mondták a fiúk,hogy elmentetek érte.-mondta,majd leguggolt mellé,és megsimogatta. -De egy kiscicát jobban díjaztam volna.-nevetett.
-Gondoltam.-simogattam meg fürtjeit. -Imádlak!-ültem az ölébe,majd mellkasára borítottam a fejem.
-Énis..de mi lett veled?-fúrta gyönyörű szemeit az enyémbe.
-Semmi,csak hiányoztál a sok baromságoddal együtt!-öleltem át.
Mindenki lenyugodott,majd lefeküdtünk aludni.Ma végre nyugodtan tudtam aludni,nem zavart fel senki.De ez reggelre megváltozott,ugyanis Niall korán reggel beleordított a fülembe,amire legszívesebben visszakézből egy nagy fülest adtam volna neki,mert tudja,hogy utálom,ha így keltenek fel,de nem tudok rájuk haragudni.
-Niall te normális vagy?-néztem a telefon viláígtó képernyőjére.-8 óra van!!-kiabáltam a fejébe,amennyire hangosan csak bírtam.
-Nuygi kislány,öltözz!-utasított,majd rámmeresztette gyönyörű kék szemeit.
-Jól van,de mi ez a nagy rohanás?-érdeklődtem álmosan.
-Mondom öltözz!-mondta,mint valami katonatiszt,majd kiráncigált az ágyból.
Nagy nehezen lábraálltam,végigmértem Nialt,majd kitoltam a szobám ajtaján és beálltam a gardrób szekrény elé.Még 5 percig nézegettem a ruhákat,majd gondoltam,így nem fogok előrébb jutni,így odamentem az ablakhoz.Kihúztam a sötétítőfüggönyt,majd a szikrázó napsütés megcsapta arcomat.Kinyitottam az ablakot,majd madárcsicsergések és méhek zümmögése járta át a szobát.Visszamentem a szekrényhez,majd előhúztam egy fehér rövidnadrágot és egy kék-fehér csíkos ujjatlan felsőt,a cipősszekrényből pedig egy rövidszárú Converse tornacipőt.Felöltöztem,majd egy kopogás zavarta meg készülődésemet.
-Saraaaah!!-ordította Louis az ajtó másik oldalán.
-Gyere!-mondtam,miközben össze-vissza járkáltam.Belépett,majd leült az ágyra.-Mit szeretnél?-nevettem,majd eléálltam.
-Kicsit gyorsabban,ha lehet!-mosolygott,amire ilyen 'de tudtam' fejet vágtam,majd visszamentem készülődni.
-Mindjárt.-motyogtam.-Még megcsinálom a hajam,kisminkelem magam,és mehetünk is.Egyébként a többiek készen is vannak?-kérdeztem szemrehányóan.
-Ööö..igen...mindenki!-válaszolta fapofával.
-Mindenki..-gondolkodtam el.-Zayn is?-nyújtottam rá a nyelvem,amire tudtam,hogy úgyis 'nem' lesz a válasz.
-Hát hogyne!-válaszolt.Tudtam hogy ez nem igaz,majd kihúztam a szemem,a hajamat összefogta,majd Louisval együtt kivonultunnk a szobából.
-Jézusiten mi lesz itt...-gondolkodtam magamban,mert tudtam,hogy ezek már megint kiokoskodtak valamit.
Lementem a nappaliba,ahol az ajtó előtt várt mindenki.De valaki mégis hiányzott,és az Zayn volt.
-Zayn merre van?-érdeklődtem a fiúktól ölbe tett kézzel.-Ezért siettettél Louis ennyire?-kérdeztem majd beültem a konyhába.Zayn kb.5 perc múlva kilépett a fürdőszobából,majd végre beülhettünk a kocsiba.A fiúk bekötötték a szmem,nehogy lássak is valamit.
-Ott vagyunk már?-kérdeztem nevetve.
-Nyugi.Reggel még nem vártad ennyire.-bökött oldalba Niall,ami nem is bökés volt,mert majd' leszakadt a vállam.
Nemsokára megérkeztünk a 'titkos' helyre,ahol nagy hangzavar volt.Kiszállítottaka kocsiból,majd egy nő hangja hallatszódott egyre közeledve.
-Gyertek nyugodtan.-tessékelt be minket.Megálltunk,majd Zayn elkezdte levenni a kendőt a szememről.Egyre világosodott ki előttem minden,majd nagyon sok ketrecet pillantottam meg magam előtt.
-Úr isten.Ez az amire gondolok?-néztem végig a fiúkon fülig érő mosollyal.
-Hát,igen,valószínű.-tolt előre Louis,majd végignéztem minden ketrecet,amikben szőrös kis csöppségek ugattak.10 perc múlva megsimogatta a hátam Liam.
-Na,kiválasztod még ma?-kacsintott egyet,majd elmosolyodott.
-Ja,hogy válasszak.-nevettem. -De én mindegyiket haza akarom vinni.-néztem végi mindenkin,majd odamentem a ketrecekhez,ahol a kutyák már szinte könyörögtek.
-Azt elhiszem.-vigyorgott Niall.-De tényleg választhatnál már.Lassan menni kéne.-mondta,majd ő is megsimogatta a kutyákat.
Viszont volt egy barna kölyökkutya,aki valamiért nagyon megtetszett.Nagyon aranyos volt,szerelem volt első látásra.
-Őt megnézhetném kicsit közelebbről?-nevettem. -Ő nagyon tetszik.-mutattam a kis barna kutyára.
-Persze.-mondta a menhely tulajdonosa,majd kinyitotta a kiskutya ketrecét,és ő rögtön hozzám szaladt.
-Nagyon édes!-simogatták meg a srácok is.
-Jól va.Döntöttem.Őt szeretném.-pusziltam meg a fejét.
-Harrynek is biztosan tetszeni fog..Bár ő jobban örült volna egy kiscicának.-nevetett Zayn.
-Ez életem legjobb szülinapja.Köszönöm fiúk.Imádlak titeket.-öleltem meg őket már majdnem sírva.
-Ez semmiség.Mi is imádunk!-puszilta meg a fejem Liam.
Felvettem az ölembe a kutyust,elrendeztük a papírokat,majd beültünk a kocsiba és elindultunk hazafele az új családtaggal.Sokkal jobb menhelyről megmenteni egy kutyát.Szerencsére nekem is volt lehetőségem.Még elmentünk egy kisállatboltba,ahol megvettük a szükséges dolgokat.Hazamentünk,majd fel is vitem a kutyust a szobámba.
-Mi legyen a neved?-vettem elő a játékait és a kosarát a táskából.A kutyus befeküdt az ölembe,majd lecsukta gyönyörű barna szemeit. -A Maya név tökéletesen passzol.-raktam rá a piros nyakörvét,amin egy embléma lógott. -Na,most feküdj le ide,mindjárt jövök!-fektettem le a kosarába,majd átszaladtam Louis szobájába,mert eszembe jutott,hogy a telefonom a táskájába maradt.Benéztem a szobába,majd mikor láttam,hogy senki nincs bent,gyorsan beszaladtam.Csak nem fog haragudni,hogy kutakodok.Ő is szokott.Miután megtaláltam,gyorsan ki akartam szaladni,nehogy észrevegye,de ez már túl késő volt.Kinyitottam az ajtót és Louisba ütköztem.
-Te meg mit csináltál a szobámba?-nézett mérges fejjel.
-Boccs,én csak a telefonomért jöttem.-válaszoltam kétségbeesett fejjel,mert tudtam,hogy Louis nem szereti,ha kutakodom.
-Nyugi,semmi baj!-nevetett,majd megölelt.
-Ó Louis!A szívbajt hoztad rám.Azt hittem tökre haragszol!-böktem oldalba.
-Rád?Rád nem lehet haragudni!-mondta,majd besuhant a szobájába.
Én gyorsan visszaszaladtam az újdonsült jövevényhez,majd a telefonomról lepényképeztem,és felraktam Twitterre.Nagyon sokan írták,hogy aranyos,és hogy kedves volt tőlem,hogy a menhelyről hoztam el.Leültem Maya mellé,akivel játszani akartan,de lépett kettőt,majd összeesett az álmosságtól.Felültem az ágyamra,majd folytattam a könyvet,amit előző nap este kezdtem el.Egy kis idő múlva ajtónyikorgásra lettem figyelmes.Az ajtó rendesen kinyílt,majd néhány barna fürtöt pilantottam meg az ajtó sarkában,amit tudtam hogy kié.
-Te itthon?-ugrottam Harry nyakába,mintha ezer éve nem láttam volna.
-Igen itthon!Remélem örülsz.-csókolt meg.
-Hogyne örülnék.-öleltem meg -Nézd a kutyusom.-mutattam a földön fekvő Mayára.
-Nagyon édes,mondták a fiúk,hogy elmentetek érte.-mondta,majd leguggolt mellé,és megsimogatta. -De egy kiscicát jobban díjaztam volna.-nevetett.
-Gondoltam.-simogattam meg fürtjeit. -Imádlak!-ültem az ölébe,majd mellkasára borítottam a fejem.
-Énis..de mi lett veled?-fúrta gyönyörű szemeit az enyémbe.
-Semmi,csak hiányoztál a sok baromságoddal együtt!-öleltem át.
2012. május 11., péntek
7.fejezet
Heloooooo!:') Na..hát meghoztam a kövi részt is.:D Igen..tudom,hogy hétfőre ígértem,de közbejöttek dolgok,így nem tudtam rendesen megírni.:') Mostmár nem ígérgetek,hozom,amikor csak tudom.:''DD Nem lett valami 'húúúdenagyonjó' de azért remélem olvasható.:')xx
-BOLDOG SZÜLINAPOOOOT!!!-ordította valaki éjfél tájékán a fülembe.
-Jézusom..Louis,te mit keresel itt az éjszaka közepén?Hajnali 1 óra van te ember!!!-néztem a telefonomra,majd lefektettem magam mellé Louist.
-De hát szülinapod van!!!-állt fel az ágyamra.Nem tudom mit érezhet ilyenkor,de,hogy nem komplett,az biztos.
-Lehet,hogy ma van a szülinapom,mert ezekszerint elfelejtettem,de észnél vagy?Hajnali 1 óra van.-próbáltam csukott szemmel és kómásan elmagyarázni neki.
-Tudom,de szülinapod van!!-ordibálta a fejembe,amire már elnevettem magam.Olyan mint egy kisgyerek.
-Igen,gondolom,elmondtad már 5×,de nem szeretném,hogy felébreszd a többieket.
-Hát,jó,énis midnjárt kiájulok.Mégegyszer boldog szülinapot.-nevetett,majd kivonult a szobából,ami elsőre nem sikerült.Ugyanis ő eljátszotta,hogy ő 'alvajár' és sikeresen ütközött az ajtófélfával,amit ezután össze is szoditt.
Én csak mosolyogtam,majd mikor Louis sérülésmentesen kiment a szobából,dobtam egy hátast az ágyba.
-Nem normális ez a hímnemű.-forgattam meg a szemem.-Már nem hívom fel Harryt,hogy mi művelt velem az ő barátja,már biztos alszik.-gondoltam magamban.
Reggel körülbelül délután 1-kor keltem fel,és amikor kinyitottam a szemem,az 5 jómadár állt előttem.
-Boldog szülinapot csajos!!-kiabálták egyszerre.
-Jó reggelt nektek is.-nevettem.-És köszönöm,de mióta álltok itt,és figyeltek,ahogy alszok?-kérdeztem.
-Hát,már egy jó ideje.-nevetett Zayn.
-Na,de gyere,vár az ebéd.-húzott ki az ágyból Niall.
-Jól van,megyek már.-néztem végig a fiúkon,akik sorban álltak a szekrényem előtt.
Annyira aranyosak,hogy nem felejtik el,és ennyire törődnek velem.Imádom őket,nem is tudom mi lenne velem nélkülük.Gondolkodtam egy kicsit,majd elindultam a szekrény felé.
-Előbb felöltözök,oké?-kérdeztem a fúktól,amire mindenki bólintott,majd szépen sorban levonultak a konyhába.
Én kinyitottam a szekrényemet,majd előhúztam egy fekete ujjatlan felsőmet és a fehér csőnadrágomat.Bementem a fürdőbe,felöltöztem,majd kisminkeltem magam.Az arcomra alapozó,a szememre pedig egy halványrózsaszín szemfesték került.Amikor kiléptem a fürdőből,Lizába ütköztem.
-Igyekezz már!-utasított,majd lerángatott a lépcsőn.Isteni illatok keringtek a konyhában,ami már átjárta az egész földszintet.
-Hű..ezek az isteni illatok!!-követtem az illatot,amia konyhába vezetett.
Az asztal már meg volt terítve,kidíszítettk,majd megláttam egy felesleges tányért.
-De minek van kirakva még egy tányér?-mondtam a fiúknak,amire elmosolyodtak.
Ahogy kimondtam,Harry lépett be a házba.
-Harry,hát te mit keresel itthon?Neked a kórházba kellene lenned!-ugrottam a nyakába,majd össze-vissza puszilgattam.
-Kiengedtek egy kis időre.De most nem ez a lényeg.Boldog szülinapo szerelmem!-átöltelt,majd előhúzott egy gyönyörű virágcsokrot,és egy tábla csokit.
-Úristen,köszönöm szépen.Gyönyörű ez a virág..!-áradoztam.-De tényleg a szülinapom miatt jöttél haza betegen??-kérdeztem még mindig ölelgetve.
-Igen,ezért is.Meg már látni akartalak titeket.Igaz csak egy hete vagyok bent,de akkor is..ennyit még nem tölöttem el nélkületek.És olyan unalmasaka napok nélkületek és a sok idiótaságotok nélkül.-lépett beljebb,amire mindenki megölelt mindenkit.
-Ó Harry..Imádunk..De ehetnénk már...!!-a nagyölelés közbe felordított Niall. Mindenki elnevette magát,majd leültünk az asztalhoz.Mostmár tudtam,miért volt kirakva még egy tányér.
-Ez életem legjobb szülinapja.-mondtam,majd mindenki elmosolyodott.
Befejeztük az ebédet,beszélgettünk egy kicsit,majd Harryt vissza kellett vinni a kórházba,mert lejárt a kimenőkéje.Már egy hete bent volt a kórházba,így gondoltam megkérdezem valamelyik nővértől.Kiléptem a kórteremből,majd a hosszú folyosón megkerestem a nővérszobát,ahol odamentem az egyik nővérhez.
-Elnézést!Meg tudná nekem mondani,mikor tud hazajönni HarryStyles?-kérdeztem kedvesen,és a Harry Styles szóra megcsillant a szeme.
-2 nap múlva mehet.-gyorsan megkereste a papírját,majd elmosolyodott.Látszott,hogy tudja,kiről van szó,és zavarba is jött.
-Rendben,köszönöm.-mondtam,majd kivonultam a nővérszobából,és visszamentem a kórterembe.-2 nap múlva jöhet.-mondtam mindenkinek,amire megörültek.
-na,de lassan megyünk.Nuygi,vigyázunk Sarahra,nem lesz semmi baj.-nevetett Zayn,majd a fiúk megindultak kifelé az ajtón.
-Rendben,sziasztok!És neked pedig még egyszer boldog szülinapot.Imádlak.Ígérem bepótoljuk.-kacsintott egyet,majd magára húzott.
-Oké.-mosolyogtam,majd elengedett,és elhagytuk a kórtermet és később a kórházat is.
Beültünk a kocsiba,és a gyönyörű napsütést egy zuhogó eső váltotta fel.Az autó ablakán lecsorgó nagy esőcseppek a múltamra emlékeztettek.Ugyanis nemrég vesztettem el a nagymamámat,ami nagyon megviselt.Nagyon közel állt a szívemhez,és olyan volt,mintha az édesanyámat veszítettem volna el.
-Saraaaaah!-kiabált a fülembe Liza.-Min gondolkozol ilyen bőszen?-kérdezte az orrom előtt.
-Á,semmin,csak eszembe jutott a nagyi...Ma van egy hónapja,hogy meghalt.-néztem a szemébe,majd elmosolyodott.
-ehiszem,tudom min mentél keresztül,és hogy még mindig nagyon szereted.-kezdett bele.-De szülinapod vaan!Ilyenkor nem szomorkodni kell,a nagyid fent nagyon büszke rád!!-mondta,majd átöleltem.Ő és Harry volt az egyetlen akivel ennyire szoros volt a kapcsolatom,hogy mindent elmondtam nekik.
Nemsokára haza is értünk,majd mindenki elfoglalta magát valamivel.Én felmentem a szobámba,lefeküdtem az ágyra,majd elővettem egy könyvet és olvasni keztem.Ez volt a kedvenc könyvem,amit már harmadjára olvastam el.Imádtam ezt a könyvet,és néha meg is siratott.Érzelgésemet ajtódübörgés törte meg.
-Gyere!-mondtam,majd Louis ugrott be a szobába,amin nem csodálkoztam.
-Látod,milyen udvarisas voltam??Kopogtam!!-mondta büszkén.
-Ha te azt,hogy majd'kitöröd az ajtót a helyéről,kopogásnak veszed,akkor gratulálok.-nevettem,majd letettem a könyvet az éjjeli szekrényre
-A fiúkkal találtunk Activity-t,gyere,játssz velünk!-húzott ki az ágyból,anélkül,hogy megvárta volna a válaszomat.
-Jól van,de ne törd ki a karom légyszi.-mondtam,de nem foglalkozott vele,és tovább húzott.-Embeeeer!!-csaptam rá a kezére,majd elnevette magát és elengedett.
Lementünk a nappaliba,ahol Liza már kikészítette a rágcsálnivalót,de Niall leült a fotelra és az ölébe vette a tálkát.-
-Ebből mindenki ehet ugye?-nevetett Liza.Niall vette a célzást,mérgesen ránézet,majd visszarakta az asztalra.
-Liam merre van?-néztem körbe a nappaliban.
-Elment fürdeni,de úgyhallom végzett is.-mondta Liza egy ajtócsapás hallatán.
-Megjöttem!-kiabált Liam,majd levágódott a kanapára Liza és Zayn mellé.
Előkerült Louis is,ő pedig mellettem foglalt helyet.Először Niall kezte a játékot,és elmutogatott egy hírességet,amit az életbe nem találtam volna ki.Louisnak a beszólásain fetrengtem,annyira idióta az a férfi.Mindenki elmutogatott valamit,amiből egyedül a Lizáét sikerült kitalálnom,ő maradt normális..Már amennyire.
Louis perverz volt este,ami a rajznál meg is mutatkozott,mert elég érdekes dolgokat rajzolt,ugyanis ő nem a papírkáról rajzolgatott,hanem a saját kis fejecskéjéből.
-Te nem vagy normális!!-a végére már Liza is a padlón kötött ki,nekem pedig a hasam feladta a szolgálatot,begörcsölt a sok nevetéstől.
Egy kis idő múlva befejeztük ezt a csoád játékot,aminek kifejezetten örültem,ugyanis nem bírtam volna tovább Louis és Niall sok idiótaságait.
-BOLDOG SZÜLINAPOOOOT!!!-ordította valaki éjfél tájékán a fülembe.
-Jézusom..Louis,te mit keresel itt az éjszaka közepén?Hajnali 1 óra van te ember!!!-néztem a telefonomra,majd lefektettem magam mellé Louist.
-De hát szülinapod van!!!-állt fel az ágyamra.Nem tudom mit érezhet ilyenkor,de,hogy nem komplett,az biztos.
-Lehet,hogy ma van a szülinapom,mert ezekszerint elfelejtettem,de észnél vagy?Hajnali 1 óra van.-próbáltam csukott szemmel és kómásan elmagyarázni neki.
-Tudom,de szülinapod van!!-ordibálta a fejembe,amire már elnevettem magam.Olyan mint egy kisgyerek.
-Igen,gondolom,elmondtad már 5×,de nem szeretném,hogy felébreszd a többieket.
-Hát,jó,énis midnjárt kiájulok.Mégegyszer boldog szülinapot.-nevetett,majd kivonult a szobából,ami elsőre nem sikerült.Ugyanis ő eljátszotta,hogy ő 'alvajár' és sikeresen ütközött az ajtófélfával,amit ezután össze is szoditt.
Én csak mosolyogtam,majd mikor Louis sérülésmentesen kiment a szobából,dobtam egy hátast az ágyba.
-Nem normális ez a hímnemű.-forgattam meg a szemem.-Már nem hívom fel Harryt,hogy mi művelt velem az ő barátja,már biztos alszik.-gondoltam magamban.
Reggel körülbelül délután 1-kor keltem fel,és amikor kinyitottam a szemem,az 5 jómadár állt előttem.
-Boldog szülinapot csajos!!-kiabálták egyszerre.
-Jó reggelt nektek is.-nevettem.-És köszönöm,de mióta álltok itt,és figyeltek,ahogy alszok?-kérdeztem.
-Hát,már egy jó ideje.-nevetett Zayn.
-Na,de gyere,vár az ebéd.-húzott ki az ágyból Niall.
-Jól van,megyek már.-néztem végig a fiúkon,akik sorban álltak a szekrényem előtt.
Annyira aranyosak,hogy nem felejtik el,és ennyire törődnek velem.Imádom őket,nem is tudom mi lenne velem nélkülük.Gondolkodtam egy kicsit,majd elindultam a szekrény felé.
-Előbb felöltözök,oké?-kérdeztem a fúktól,amire mindenki bólintott,majd szépen sorban levonultak a konyhába.
Én kinyitottam a szekrényemet,majd előhúztam egy fekete ujjatlan felsőmet és a fehér csőnadrágomat.Bementem a fürdőbe,felöltöztem,majd kisminkeltem magam.Az arcomra alapozó,a szememre pedig egy halványrózsaszín szemfesték került.Amikor kiléptem a fürdőből,Lizába ütköztem.
-Igyekezz már!-utasított,majd lerángatott a lépcsőn.Isteni illatok keringtek a konyhában,ami már átjárta az egész földszintet.
-Hű..ezek az isteni illatok!!-követtem az illatot,amia konyhába vezetett.
Az asztal már meg volt terítve,kidíszítettk,majd megláttam egy felesleges tányért.
-De minek van kirakva még egy tányér?-mondtam a fiúknak,amire elmosolyodtak.
Ahogy kimondtam,Harry lépett be a házba.
-Harry,hát te mit keresel itthon?Neked a kórházba kellene lenned!-ugrottam a nyakába,majd össze-vissza puszilgattam.
-Kiengedtek egy kis időre.De most nem ez a lényeg.Boldog szülinapo szerelmem!-átöltelt,majd előhúzott egy gyönyörű virágcsokrot,és egy tábla csokit.
-Úristen,köszönöm szépen.Gyönyörű ez a virág..!-áradoztam.-De tényleg a szülinapom miatt jöttél haza betegen??-kérdeztem még mindig ölelgetve.
-Igen,ezért is.Meg már látni akartalak titeket.Igaz csak egy hete vagyok bent,de akkor is..ennyit még nem tölöttem el nélkületek.És olyan unalmasaka napok nélkületek és a sok idiótaságotok nélkül.-lépett beljebb,amire mindenki megölelt mindenkit.
-Ó Harry..Imádunk..De ehetnénk már...!!-a nagyölelés közbe felordított Niall. Mindenki elnevette magát,majd leültünk az asztalhoz.Mostmár tudtam,miért volt kirakva még egy tányér.
-Ez életem legjobb szülinapja.-mondtam,majd mindenki elmosolyodott.
Befejeztük az ebédet,beszélgettünk egy kicsit,majd Harryt vissza kellett vinni a kórházba,mert lejárt a kimenőkéje.Már egy hete bent volt a kórházba,így gondoltam megkérdezem valamelyik nővértől.Kiléptem a kórteremből,majd a hosszú folyosón megkerestem a nővérszobát,ahol odamentem az egyik nővérhez.
-Elnézést!Meg tudná nekem mondani,mikor tud hazajönni HarryStyles?-kérdeztem kedvesen,és a Harry Styles szóra megcsillant a szeme.
-2 nap múlva mehet.-gyorsan megkereste a papírját,majd elmosolyodott.Látszott,hogy tudja,kiről van szó,és zavarba is jött.
-Rendben,köszönöm.-mondtam,majd kivonultam a nővérszobából,és visszamentem a kórterembe.-2 nap múlva jöhet.-mondtam mindenkinek,amire megörültek.
-na,de lassan megyünk.Nuygi,vigyázunk Sarahra,nem lesz semmi baj.-nevetett Zayn,majd a fiúk megindultak kifelé az ajtón.
-Rendben,sziasztok!És neked pedig még egyszer boldog szülinapot.Imádlak.Ígérem bepótoljuk.-kacsintott egyet,majd magára húzott.
-Oké.-mosolyogtam,majd elengedett,és elhagytuk a kórtermet és később a kórházat is.
Beültünk a kocsiba,és a gyönyörű napsütést egy zuhogó eső váltotta fel.Az autó ablakán lecsorgó nagy esőcseppek a múltamra emlékeztettek.Ugyanis nemrég vesztettem el a nagymamámat,ami nagyon megviselt.Nagyon közel állt a szívemhez,és olyan volt,mintha az édesanyámat veszítettem volna el.
-Saraaaaah!-kiabált a fülembe Liza.-Min gondolkozol ilyen bőszen?-kérdezte az orrom előtt.
-Á,semmin,csak eszembe jutott a nagyi...Ma van egy hónapja,hogy meghalt.-néztem a szemébe,majd elmosolyodott.
-ehiszem,tudom min mentél keresztül,és hogy még mindig nagyon szereted.-kezdett bele.-De szülinapod vaan!Ilyenkor nem szomorkodni kell,a nagyid fent nagyon büszke rád!!-mondta,majd átöleltem.Ő és Harry volt az egyetlen akivel ennyire szoros volt a kapcsolatom,hogy mindent elmondtam nekik.
Nemsokára haza is értünk,majd mindenki elfoglalta magát valamivel.Én felmentem a szobámba,lefeküdtem az ágyra,majd elővettem egy könyvet és olvasni keztem.Ez volt a kedvenc könyvem,amit már harmadjára olvastam el.Imádtam ezt a könyvet,és néha meg is siratott.Érzelgésemet ajtódübörgés törte meg.
-Gyere!-mondtam,majd Louis ugrott be a szobába,amin nem csodálkoztam.
-Látod,milyen udvarisas voltam??Kopogtam!!-mondta büszkén.
-Ha te azt,hogy majd'kitöröd az ajtót a helyéről,kopogásnak veszed,akkor gratulálok.-nevettem,majd letettem a könyvet az éjjeli szekrényre
-A fiúkkal találtunk Activity-t,gyere,játssz velünk!-húzott ki az ágyból,anélkül,hogy megvárta volna a válaszomat.
-Jól van,de ne törd ki a karom légyszi.-mondtam,de nem foglalkozott vele,és tovább húzott.-Embeeeer!!-csaptam rá a kezére,majd elnevette magát és elengedett.
Lementünk a nappaliba,ahol Liza már kikészítette a rágcsálnivalót,de Niall leült a fotelra és az ölébe vette a tálkát.-
-Ebből mindenki ehet ugye?-nevetett Liza.Niall vette a célzást,mérgesen ránézet,majd visszarakta az asztalra.
-Liam merre van?-néztem körbe a nappaliban.
-Elment fürdeni,de úgyhallom végzett is.-mondta Liza egy ajtócsapás hallatán.
-Megjöttem!-kiabált Liam,majd levágódott a kanapára Liza és Zayn mellé.
Előkerült Louis is,ő pedig mellettem foglalt helyet.Először Niall kezte a játékot,és elmutogatott egy hírességet,amit az életbe nem találtam volna ki.Louisnak a beszólásain fetrengtem,annyira idióta az a férfi.Mindenki elmutogatott valamit,amiből egyedül a Lizáét sikerült kitalálnom,ő maradt normális..Már amennyire.
Louis perverz volt este,ami a rajznál meg is mutatkozott,mert elég érdekes dolgokat rajzolt,ugyanis ő nem a papírkáról rajzolgatott,hanem a saját kis fejecskéjéből.
-Te nem vagy normális!!-a végére már Liza is a padlón kötött ki,nekem pedig a hasam feladta a szolgálatot,begörcsölt a sok nevetéstől.
Egy kis idő múlva befejeztük ezt a csoád játékot,aminek kifejezetten örültem,ugyanis nem bírtam volna tovább Louis és Niall sok idiótaságait.
2012. május 4., péntek
6.fejezet 2.rész.
Sziasztook!:) Meghoztam az új rész.Írtó nagy késéssel,de családi problémák voltak,így nemtudtam hozni.De a következő hétfőn várható.!:) Nos..nem lett valami érdekes,de remélem még olvasható!:) Komikat szeretnék.!:) TEEEEEEEENKSZ!!♥
~Sophie szemszöge.~
Olyan jó volt már látni,igaz,1 hete találkoztam vele,de egy örökkévalóságnak tűnt.Nem tudom mi van velem..Amikor a közelében vagyok,melegség tölt el,és a hasam...mintha pillangók repkednének benne....Talán szerelmes lennék??Neem,dehogy.Ezt el kell felejteten.Ő csak szimplán egy haver,aki,tudom,hogy mindig mellettem lesz.-gondolkoztam,de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből.
Tudom,hogy ő is csak barátként tekint rám,és köztünk nem lehetne semmi.De akkor miért van ez az egész??Elpirulok..nem tudok a szemébe nézni..a gyomrom...-mikor ezen gondolkoztam,Lou illatát egyre közelebb éreztem magamhoz.A puha keze az arcomat simogatta,amire kirázott a hideg.Lágy ajka az enyémet érintette,ami egy csodálatos érzés volt.A fejemben csak az járt,hogy ez csak álom,vagy a valóság??
-Ugye nem baj??-kérdezte Lou visszafogottan
-Nem.Épp ellenkezőleg.Ez volt életem egyik legjobb pillanata.-válaszoltam,majd újra megcsókoltam.
-Szeretlek!-mondta Louis elvörösödött arcokkal,ami ellenállhatatlan volt.
-Én is..De ugye komolyan gondolod??Mert nem szeretnék megint csalódni.-ültem le az ágyra,majd Lou megfogta a kezem.
-Akkor nem mondanám,ha nem így lenne.Bennem megbízhatsz.-mosolyodott el,majd megpuszilta a kézfejemet.-Megpróbálhatnánk együtt..Mint egy pár..Leszel a barátnőm?kérdezte Louis,majd belenézett a szemembe,amit viszonoztam.
-Igen.-mosolyodtam el.Mást nem tudtam csinálni,hirtelen lesokkolt,hogy mindez velem történik,aki régen csupán egy rajongó voltam a sok közül.
Beszélgettünk egy kicsit kettőnkről,majd felálltam.
-Beszámolhatok Sarahnak??Vagy még ne?-kérdeztem,majd az alsó ajkamba haraptam.
-Persze.Én nem szeretnék titkolózni,és ezt látom,te is így gondolod.-mosolygott,majd kihúzott a szobából.
Miközben átsuhantunk Sarah szobájába kézenfogva,Harry rohant szembe velünk,és értetleül nézett az összekulcsolt kezünkre.
-Mindjárt elmondom,gyere!-mondta Louis Harrynek.
Harry leült Sarah mellé,majd felálltam,és Lou elkezdte a mondanivalóját.
-Nos,nem kertelek.Sophie a barátnőm.-mondta Louis,amire nagyot dobbant a szívem.
-Júúúúj!!Tudtam,hogy egyszer össze fogtok jönni!!-Sarah majd' kiugrott a bőréből,majd mikor lenyugodott,megölelt minket.
-Aranyos vagy.-mondtam mosolyogva.De ez még nagyon az eleje-pusziltam meg Louist.
-És mikor akarjátok elmondani a többieknek?-kérdezte Harry.
-Nem tudjuk,de ma,vagy holnap.-mondta büszkén Louis.-Nem szeretnénk bújkálni.
-Na,jól van,készülődjetek-mondtam,majd Louisék átvonultak a szobába.-Fiúk,késződjetek!!-kiabáltam le a földszintre.
-Oké,megyük!!-ordította vissza Liza.
-Harry,te még mindig lázas vagy??-kérdeztem,majd a homlokára tettem a kezem.-Jézusom,te még mindig forró vagy.És egész nap köhögsz.Elmegyünk az orvoshoz.-javasoltam.
-Ne már!Biztosan csak megfáztam.-tiltakozott Harry.
-Ez már nem megfázás!Fiúk,nem baj ha ma nem megyünk sehova?-kérdzetem a srácoktól.
-Dehogy baj.Harry egészsége fontosab.Van valami jó kaja?-nevetett Niall a hűtőben kutatva.
-Aranyos vagy.És van pizza a konyhapulton.Liza csinálta.-mondtam.
-Hű,Liz,isten vagy!!.simogatta meg Liza fejét Niall.
-Akkor mi bemegyünk a kórházba.-mondtam,majd Harryt kirángattam az ágyból.
Elkészültünk,majd Louis azt mondta,bevisz minket.Beültünk a kocsiba,majd 5 perc múlva ott is voltunk.Leültünk a váróba,majd egy kis idő múlva be is hívták Harryt.
~15 perccel később.~
-Na,mit mondtak?-kérdeztem,majd elindultuk a folyosón.
-Áljatok már meg!-nevetett,majd elénk állt.-Bent kell maradnom,tüdőgyulladásom van.-mondta mosolyogva két köhögés között.
-Úr isten!Szegénykém.És már ma is bent alszol?-pusziltam meg az arcát.
-Igen,úgyhogy hoznál be néhány ruhát meg pizsamát?-ölelt meg Hazza.
-Persze,bejönnek a fiúk is.-mondtam,majd elindultunk Louisval a kijárat felé.
Beültünk a kocsiba,majd a házunk felé vettük az irányt,amit nemsokára már látni is lehetett.
-Sárcook!!-kiabáltam be a házba.
-Keress meg!-kiabált vissza valahonnan egy hang,ami feltehetően Niallé volt.
-Na,fiúk,ne hülyéskedjetek,ez nem vicces!-kiabáltam újra,majd felmentem a szobánkba.
Ahogy beléptem,egy rakás ruhával találtam szemben magam,amik a földön hevertek.Nevettem,majd elkezdtem keresni Harry pizsamáját.Sehol sem találtam,majd mikor összeszidtam mindent,kopogtak.
-Gyere be!-mondtam idegesen.
-Boccs,ha zavarok.De mi a baj,hova rakod Harry ruháit?-lépett be Liza a szobába.
-Tüdőgyulladása van,bent kell maradnia a kórházban.-mondtam még mindig a pizsamát kutatva..
-Ú szegnykém.Remélem hamarosan jobban lesz..-simogatta meg a hátam.-De mit keresel ilyen bőszen?
-Harry pizsamáját,de mindjárt felrobbanok,mert sehol sem találom.-mondtam.Liza szó nélkül kivonult a szobából,majd egy fél perc múlva vissza is jött.
-Ezt keresed?-lebegtette a szemem előtt Harry kék,cicás pizsamáját.
-Ó,istenem...Ezt meg honnan?-nevettem.
-Varázsoltam.Amúgy a mi szobánba volt.-mondta,majd a kezembe nyomta.
-Na,az hogy került oda?Na,mindegy,menj szólj a fiúknk,hogy készüljenek.-mondtam Lizának,majd összepakoltam mindent.
Levittem a földszintre,majd Harry mobiljába ütköztem.Tudtam,hogy enélkül nem tud élni,ezért beraktam a zsebembe.Louis és Sophie robogott le az emeletről.
-Sophie,hát te?Nem is tudtam,hogy itt vagy.-nevettem.
-Ja,nem rég jöttem.-mondta.
-Már Louis fontosabb mint a legjobb barátnőd?-mértem végig furcsán.
-Jajj,ne mondj ilyet.-nevetett.-Mindketőttöket imádlak.-puszilta meg Louist,majd megölelt engem is.
-Helló emberkék.Hallottam mi lett Hazzaval.-lépett ki a szobájából Liam.
-Szevasz..Hát,igen.Reméljük hamarosan meggyógyul.Na de én kimegyek a kocsiba,megvárlak titeket,készülődjetek.De siessetek.-mondtam,majd kivittem a kocsiba a cuccokat.Beültem,majd bekapcsoltam a rádiót,amiben éppen a What Makes You Beautiful szólt.Rögtön elkezdtem dúdolni,amit Niall kiabálása tört meg.
-Hát te mit dúdolgatsz?-nevetett.
-Jót.Na,de indulhatunk?-kérdeztem.
-Igen,de jó lenneha átülnél a helyedre.-utasított Niall.
-Igenis kapitány!-intettem egyet,majd egyel arrébb csúsztam.
10 perc múlva már a kórházban voltunk.
-Meg tudná mondani,hogy melyik Harry Styles kórterme?-kérdeztem kedvesen az egyik nővértől,aki éppen a nővérpult alatt lapult.
-A 213-as.-dugta ki a fejét a barna hajú,fiatal nővérke,majd végigmérte a fiúkat.
-Rendben,köszönjük!-válaszoltam,majd elindultunk a 213-as kórterem felé,ami a folyosó másik végén volt.
-Csak,hogy ideértetek.-mondta Harry,majd megcsókolt.
-Bocsi,de a többiek lassúztak.-nevettem.
-Nem láttad otthon véletlenül a....-kezdett bele az egyii mondatába Harry.
-A telefonodat.De,elhoztam.-szóltam közbe nevetve.
-Hű..köszönöm.-mondta,majd magára húzott,amit mindenki fura fejjel nézett.Leállítottam a kis göndörkét,majd elköszöntünk,és hazamentünk.
Nagyon elfáradtam.Kifárasztott ez az 5 ember ma,így ledőltem a puha ágyra,és el is nyomott az álom.
~Sophie szemszöge.~
Olyan jó volt már látni,igaz,1 hete találkoztam vele,de egy örökkévalóságnak tűnt.Nem tudom mi van velem..Amikor a közelében vagyok,melegség tölt el,és a hasam...mintha pillangók repkednének benne....Talán szerelmes lennék??Neem,dehogy.Ezt el kell felejteten.Ő csak szimplán egy haver,aki,tudom,hogy mindig mellettem lesz.-gondolkoztam,de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből.
Tudom,hogy ő is csak barátként tekint rám,és köztünk nem lehetne semmi.De akkor miért van ez az egész??Elpirulok..nem tudok a szemébe nézni..a gyomrom...-mikor ezen gondolkoztam,Lou illatát egyre közelebb éreztem magamhoz.A puha keze az arcomat simogatta,amire kirázott a hideg.Lágy ajka az enyémet érintette,ami egy csodálatos érzés volt.A fejemben csak az járt,hogy ez csak álom,vagy a valóság??
-Ugye nem baj??-kérdezte Lou visszafogottan
-Nem.Épp ellenkezőleg.Ez volt életem egyik legjobb pillanata.-válaszoltam,majd újra megcsókoltam.
-Szeretlek!-mondta Louis elvörösödött arcokkal,ami ellenállhatatlan volt.
-Én is..De ugye komolyan gondolod??Mert nem szeretnék megint csalódni.-ültem le az ágyra,majd Lou megfogta a kezem.
-Akkor nem mondanám,ha nem így lenne.Bennem megbízhatsz.-mosolyodott el,majd megpuszilta a kézfejemet.-Megpróbálhatnánk együtt..Mint egy pár..Leszel a barátnőm?kérdezte Louis,majd belenézett a szemembe,amit viszonoztam.
-Igen.-mosolyodtam el.Mást nem tudtam csinálni,hirtelen lesokkolt,hogy mindez velem történik,aki régen csupán egy rajongó voltam a sok közül.
Beszélgettünk egy kicsit kettőnkről,majd felálltam.
-Beszámolhatok Sarahnak??Vagy még ne?-kérdeztem,majd az alsó ajkamba haraptam.
-Persze.Én nem szeretnék titkolózni,és ezt látom,te is így gondolod.-mosolygott,majd kihúzott a szobából.
Miközben átsuhantunk Sarah szobájába kézenfogva,Harry rohant szembe velünk,és értetleül nézett az összekulcsolt kezünkre.
-Mindjárt elmondom,gyere!-mondta Louis Harrynek.
Harry leült Sarah mellé,majd felálltam,és Lou elkezdte a mondanivalóját.
-Nos,nem kertelek.Sophie a barátnőm.-mondta Louis,amire nagyot dobbant a szívem.
-Júúúúj!!Tudtam,hogy egyszer össze fogtok jönni!!-Sarah majd' kiugrott a bőréből,majd mikor lenyugodott,megölelt minket.
-Aranyos vagy.-mondtam mosolyogva.De ez még nagyon az eleje-pusziltam meg Louist.
-És mikor akarjátok elmondani a többieknek?-kérdezte Harry.
-Nem tudjuk,de ma,vagy holnap.-mondta büszkén Louis.-Nem szeretnénk bújkálni.
-Na,jól van,készülődjetek-mondtam,majd Louisék átvonultak a szobába.-Fiúk,késződjetek!!-kiabáltam le a földszintre.
-Oké,megyük!!-ordította vissza Liza.
-Harry,te még mindig lázas vagy??-kérdeztem,majd a homlokára tettem a kezem.-Jézusom,te még mindig forró vagy.És egész nap köhögsz.Elmegyünk az orvoshoz.-javasoltam.
-Ne már!Biztosan csak megfáztam.-tiltakozott Harry.
-Ez már nem megfázás!Fiúk,nem baj ha ma nem megyünk sehova?-kérdzetem a srácoktól.
-Dehogy baj.Harry egészsége fontosab.Van valami jó kaja?-nevetett Niall a hűtőben kutatva.
-Aranyos vagy.És van pizza a konyhapulton.Liza csinálta.-mondtam.
-Hű,Liz,isten vagy!!.simogatta meg Liza fejét Niall.
-Akkor mi bemegyünk a kórházba.-mondtam,majd Harryt kirángattam az ágyból.
Elkészültünk,majd Louis azt mondta,bevisz minket.Beültünk a kocsiba,majd 5 perc múlva ott is voltunk.Leültünk a váróba,majd egy kis idő múlva be is hívták Harryt.
~15 perccel később.~
-Na,mit mondtak?-kérdeztem,majd elindultuk a folyosón.
-Áljatok már meg!-nevetett,majd elénk állt.-Bent kell maradnom,tüdőgyulladásom van.-mondta mosolyogva két köhögés között.
-Úr isten!Szegénykém.És már ma is bent alszol?-pusziltam meg az arcát.
-Igen,úgyhogy hoznál be néhány ruhát meg pizsamát?-ölelt meg Hazza.
-Persze,bejönnek a fiúk is.-mondtam,majd elindultunk Louisval a kijárat felé.
Beültünk a kocsiba,majd a házunk felé vettük az irányt,amit nemsokára már látni is lehetett.
-Sárcook!!-kiabáltam be a házba.
-Keress meg!-kiabált vissza valahonnan egy hang,ami feltehetően Niallé volt.
-Na,fiúk,ne hülyéskedjetek,ez nem vicces!-kiabáltam újra,majd felmentem a szobánkba.
Ahogy beléptem,egy rakás ruhával találtam szemben magam,amik a földön hevertek.Nevettem,majd elkezdtem keresni Harry pizsamáját.Sehol sem találtam,majd mikor összeszidtam mindent,kopogtak.
-Gyere be!-mondtam idegesen.
-Boccs,ha zavarok.De mi a baj,hova rakod Harry ruháit?-lépett be Liza a szobába.
-Tüdőgyulladása van,bent kell maradnia a kórházban.-mondtam még mindig a pizsamát kutatva..
-Ú szegnykém.Remélem hamarosan jobban lesz..-simogatta meg a hátam.-De mit keresel ilyen bőszen?
-Harry pizsamáját,de mindjárt felrobbanok,mert sehol sem találom.-mondtam.Liza szó nélkül kivonult a szobából,majd egy fél perc múlva vissza is jött.
-Ezt keresed?-lebegtette a szemem előtt Harry kék,cicás pizsamáját.
-Ó,istenem...Ezt meg honnan?-nevettem.
-Varázsoltam.Amúgy a mi szobánba volt.-mondta,majd a kezembe nyomta.
-Na,az hogy került oda?Na,mindegy,menj szólj a fiúknk,hogy készüljenek.-mondtam Lizának,majd összepakoltam mindent.
Levittem a földszintre,majd Harry mobiljába ütköztem.Tudtam,hogy enélkül nem tud élni,ezért beraktam a zsebembe.Louis és Sophie robogott le az emeletről.
-Sophie,hát te?Nem is tudtam,hogy itt vagy.-nevettem.
-Ja,nem rég jöttem.-mondta.
-Már Louis fontosabb mint a legjobb barátnőd?-mértem végig furcsán.
-Jajj,ne mondj ilyet.-nevetett.-Mindketőttöket imádlak.-puszilta meg Louist,majd megölelt engem is.
-Helló emberkék.Hallottam mi lett Hazzaval.-lépett ki a szobájából Liam.
-Szevasz..Hát,igen.Reméljük hamarosan meggyógyul.Na de én kimegyek a kocsiba,megvárlak titeket,készülődjetek.De siessetek.-mondtam,majd kivittem a kocsiba a cuccokat.Beültem,majd bekapcsoltam a rádiót,amiben éppen a What Makes You Beautiful szólt.Rögtön elkezdtem dúdolni,amit Niall kiabálása tört meg.
-Hát te mit dúdolgatsz?-nevetett.
-Jót.Na,de indulhatunk?-kérdeztem.
-Igen,de jó lenneha átülnél a helyedre.-utasított Niall.
-Igenis kapitány!-intettem egyet,majd egyel arrébb csúsztam.
10 perc múlva már a kórházban voltunk.
-Meg tudná mondani,hogy melyik Harry Styles kórterme?-kérdeztem kedvesen az egyik nővértől,aki éppen a nővérpult alatt lapult.
-A 213-as.-dugta ki a fejét a barna hajú,fiatal nővérke,majd végigmérte a fiúkat.
-Rendben,köszönjük!-válaszoltam,majd elindultunk a 213-as kórterem felé,ami a folyosó másik végén volt.
-Csak,hogy ideértetek.-mondta Harry,majd megcsókolt.
-Bocsi,de a többiek lassúztak.-nevettem.
-Nem láttad otthon véletlenül a....-kezdett bele az egyii mondatába Harry.
-A telefonodat.De,elhoztam.-szóltam közbe nevetve.
-Hű..köszönöm.-mondta,majd magára húzott,amit mindenki fura fejjel nézett.Leállítottam a kis göndörkét,majd elköszöntünk,és hazamentünk.
Nagyon elfáradtam.Kifárasztott ez az 5 ember ma,így ledőltem a puha ágyra,és el is nyomott az álom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)