Mindenki lenyugodott,majd lefeküdtünk aludni.Ma végre nyugodtan tudtam aludni,nem zavart fel senki.De ez reggelre megváltozott,ugyanis Niall korán reggel beleordított a fülembe,amire legszívesebben visszakézből egy nagy fülest adtam volna neki,mert tudja,hogy utálom,ha így keltenek fel,de nem tudok rájuk haragudni.
-Niall te normális vagy?-néztem a telefon viláígtó képernyőjére.-8 óra van!!-kiabáltam a fejébe,amennyire hangosan csak bírtam.
-Nuygi kislány,öltözz!-utasított,majd rámmeresztette gyönyörű kék szemeit.
-Jól van,de mi ez a nagy rohanás?-érdeklődtem álmosan.
-Mondom öltözz!-mondta,mint valami katonatiszt,majd kiráncigált az ágyból.
Nagy nehezen lábraálltam,végigmértem Nialt,majd kitoltam a szobám ajtaján és beálltam a gardrób szekrény elé.Még 5 percig nézegettem a ruhákat,majd gondoltam,így nem fogok előrébb jutni,így odamentem az ablakhoz.Kihúztam a sötétítőfüggönyt,majd a szikrázó napsütés megcsapta arcomat.Kinyitottam az ablakot,majd madárcsicsergések és méhek zümmögése járta át a szobát.Visszamentem a szekrényhez,majd előhúztam egy fehér rövidnadrágot és egy kék-fehér csíkos ujjatlan felsőt,a cipősszekrényből pedig egy rövidszárú Converse tornacipőt.Felöltöztem,majd egy kopogás zavarta meg készülődésemet.
-Saraaaah!!-ordította Louis az ajtó másik oldalán.
-Gyere!-mondtam,miközben össze-vissza járkáltam.Belépett,majd leült az ágyra.-Mit szeretnél?-nevettem,majd eléálltam.
-Kicsit gyorsabban,ha lehet!-mosolygott,amire ilyen 'de tudtam' fejet vágtam,majd visszamentem készülődni.
-Mindjárt.-motyogtam.-Még megcsinálom a hajam,kisminkelem magam,és mehetünk is.Egyébként a többiek készen is vannak?-kérdeztem szemrehányóan.
-Ööö..igen...mindenki!-válaszolta fapofával.
-Mindenki..-gondolkodtam el.-Zayn is?-nyújtottam rá a nyelvem,amire tudtam,hogy úgyis 'nem' lesz a válasz.
-Hát hogyne!-válaszolt.Tudtam hogy ez nem igaz,majd kihúztam a szemem,a hajamat összefogta,majd Louisval együtt kivonultunnk a szobából.
-Jézusiten mi lesz itt...-gondolkodtam magamban,mert tudtam,hogy ezek már megint kiokoskodtak valamit.
Lementem a nappaliba,ahol az ajtó előtt várt mindenki.De valaki mégis hiányzott,és az Zayn volt.
-Zayn merre van?-érdeklődtem a fiúktól ölbe tett kézzel.-Ezért siettettél Louis ennyire?-kérdeztem majd beültem a konyhába.Zayn kb.5 perc múlva kilépett a fürdőszobából,majd végre beülhettünk a kocsiba.A fiúk bekötötték a szmem,nehogy lássak is valamit.
-Ott vagyunk már?-kérdeztem nevetve.
-Nyugi.Reggel még nem vártad ennyire.-bökött oldalba Niall,ami nem is bökés volt,mert majd' leszakadt a vállam.
Nemsokára megérkeztünk a 'titkos' helyre,ahol nagy hangzavar volt.Kiszállítottaka kocsiból,majd egy nő hangja hallatszódott egyre közeledve.
-Gyertek nyugodtan.-tessékelt be minket.Megálltunk,majd Zayn elkezdte levenni a kendőt a szememről.Egyre világosodott ki előttem minden,majd nagyon sok ketrecet pillantottam meg magam előtt.
-Úr isten.Ez az amire gondolok?-néztem végig a fiúkon fülig érő mosollyal.
-Hát,igen,valószínű.-tolt előre Louis,majd végignéztem minden ketrecet,amikben szőrös kis csöppségek ugattak.10 perc múlva megsimogatta a hátam Liam.
-Na,kiválasztod még ma?-kacsintott egyet,majd elmosolyodott.
-Ja,hogy válasszak.-nevettem. -De én mindegyiket haza akarom vinni.-néztem végi mindenkin,majd odamentem a ketrecekhez,ahol a kutyák már szinte könyörögtek.
-Azt elhiszem.-vigyorgott Niall.-De tényleg választhatnál már.Lassan menni kéne.-mondta,majd ő is megsimogatta a kutyákat.
Viszont volt egy barna kölyökkutya,aki valamiért nagyon megtetszett.Nagyon aranyos volt,szerelem volt első látásra.
-Őt megnézhetném kicsit közelebbről?-nevettem. -Ő nagyon tetszik.-mutattam a kis barna kutyára.
-Persze.-mondta a menhely tulajdonosa,majd kinyitotta a kiskutya ketrecét,és ő rögtön hozzám szaladt.
-Nagyon édes!-simogatták meg a srácok is.
-Jól va.Döntöttem.Őt szeretném.-pusziltam meg a fejét.
-Harrynek is biztosan tetszeni fog..Bár ő jobban örült volna egy kiscicának.-nevetett Zayn.
-Ez életem legjobb szülinapja.Köszönöm fiúk.Imádlak titeket.-öleltem meg őket már majdnem sírva.
-Ez semmiség.Mi is imádunk!-puszilta meg a fejem Liam.
Felvettem az ölembe a kutyust,elrendeztük a papírokat,majd beültünk a kocsiba és elindultunk hazafele az új családtaggal.Sokkal jobb menhelyről megmenteni egy kutyát.Szerencsére nekem is volt lehetőségem.Még elmentünk egy kisállatboltba,ahol megvettük a szükséges dolgokat.Hazamentünk,majd fel is vitem a kutyust a szobámba.
-Mi legyen a neved?-vettem elő a játékait és a kosarát a táskából.A kutyus befeküdt az ölembe,majd lecsukta gyönyörű barna szemeit. -A Maya név tökéletesen passzol.-raktam rá a piros nyakörvét,amin egy embléma lógott. -Na,most feküdj le ide,mindjárt jövök!-fektettem le a kosarába,majd átszaladtam Louis szobájába,mert eszembe jutott,hogy a telefonom a táskájába maradt.Benéztem a szobába,majd mikor láttam,hogy senki nincs bent,gyorsan beszaladtam.Csak nem fog haragudni,hogy kutakodok.Ő is szokott.Miután megtaláltam,gyorsan ki akartam szaladni,nehogy észrevegye,de ez már túl késő volt.Kinyitottam az ajtót és Louisba ütköztem.
-Te meg mit csináltál a szobámba?-nézett mérges fejjel.
-Boccs,én csak a telefonomért jöttem.-válaszoltam kétségbeesett fejjel,mert tudtam,hogy Louis nem szereti,ha kutakodom.
-Nyugi,semmi baj!-nevetett,majd megölelt.
-Ó Louis!A szívbajt hoztad rám.Azt hittem tökre haragszol!-böktem oldalba.
-Rád?Rád nem lehet haragudni!-mondta,majd besuhant a szobájába.
Én gyorsan visszaszaladtam az újdonsült jövevényhez,majd a telefonomról lepényképeztem,és felraktam Twitterre.Nagyon sokan írták,hogy aranyos,és hogy kedves volt tőlem,hogy a menhelyről hoztam el.Leültem Maya mellé,akivel játszani akartan,de lépett kettőt,majd összeesett az álmosságtól.Felültem az ágyamra,majd folytattam a könyvet,amit előző nap este kezdtem el.Egy kis idő múlva ajtónyikorgásra lettem figyelmes.Az ajtó rendesen kinyílt,majd néhány barna fürtöt pilantottam meg az ajtó sarkában,amit tudtam hogy kié.
-Te itthon?-ugrottam Harry nyakába,mintha ezer éve nem láttam volna.
-Igen itthon!Remélem örülsz.-csókolt meg.
-Hogyne örülnék.-öleltem meg -Nézd a kutyusom.-mutattam a földön fekvő Mayára.
-Nagyon édes,mondták a fiúk,hogy elmentetek érte.-mondta,majd leguggolt mellé,és megsimogatta. -De egy kiscicát jobban díjaztam volna.-nevetett.
-Gondoltam.-simogattam meg fürtjeit. -Imádlak!-ültem az ölébe,majd mellkasára borítottam a fejem.
-Énis..de mi lett veled?-fúrta gyönyörű szemeit az enyémbe.
-Semmi,csak hiányoztál a sok baromságoddal együtt!-öleltem át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése