8.fejezet

Sziasztook!Na..meghoztam a 8.részt is..igen tudom,nagyon sokáig húztam,de megígérem hogy mostmár kicsit sűrűbben fogom hozni,de akkor néhány komit is szeretnék..*_*♥ Jóolvasást!:')♥

Mindenki lenyugodott,majd lefeküdtünk aludni.Ma végre nyugodtan tudtam aludni,nem zavart fel senki.De ez reggelre megváltozott,ugyanis Niall korán reggel beleordított a fülembe,amire legszívesebben visszakézből egy nagy fülest adtam volna neki,mert tudja,hogy utálom,ha így keltenek fel,de nem tudok rájuk haragudni.
-Niall te normális vagy?-néztem a telefon viláígtó képernyőjére.-8 óra van!!-kiabáltam a fejébe,amennyire hangosan csak bírtam.
-Nuygi kislány,öltözz!-utasított,majd rámmeresztette gyönyörű kék szemeit.
-Jól van,de mi ez a nagy rohanás?-érdeklődtem álmosan.
-Mondom öltözz!-mondta,mint valami katonatiszt,majd kiráncigált az ágyból.
Nagy nehezen lábraálltam,végigmértem Nialt,majd kitoltam a szobám ajtaján és beálltam a gardrób szekrény elé.Még 5 percig nézegettem a ruhákat,majd gondoltam,így nem fogok előrébb jutni,így odamentem az ablakhoz.Kihúztam a sötétítőfüggönyt,majd a szikrázó napsütés megcsapta arcomat.Kinyitottam az ablakot,majd madárcsicsergések és méhek zümmögése járta át a szobát.Visszamentem a szekrényhez,majd előhúztam egy fehér rövidnadrágot és egy kék-fehér csíkos ujjatlan felsőt,a cipősszekrényből pedig egy rövidszárú Converse tornacipőt.Felöltöztem,majd egy kopogás zavarta meg készülődésemet.
-Saraaaah!!-ordította Louis az ajtó másik oldalán.
-Gyere!-mondtam,miközben össze-vissza járkáltam.Belépett,majd leült az ágyra.-Mit szeretnél?-nevettem,majd eléálltam.
-Kicsit gyorsabban,ha lehet!-mosolygott,amire ilyen 'de tudtam' fejet vágtam,majd visszamentem készülődni.
-Mindjárt.-motyogtam.-Még megcsinálom a hajam,kisminkelem magam,és mehetünk is.Egyébként a többiek készen is vannak?-kérdeztem szemrehányóan.
-Ööö..igen...mindenki!-válaszolta fapofával.
-Mindenki..-gondolkodtam el.-Zayn is?-nyújtottam rá a nyelvem,amire tudtam,hogy úgyis 'nem' lesz a válasz.
-Hát hogyne!-válaszolt.Tudtam hogy ez nem igaz,majd kihúztam a szemem,a hajamat összefogta,majd Louisval együtt kivonultunnk a szobából.

-Jézusiten mi lesz itt...-gondolkodtam magamban,mert tudtam,hogy ezek már megint kiokoskodtak valamit.
Lementem a nappaliba,ahol az ajtó előtt várt mindenki.De valaki mégis hiányzott,és az Zayn volt.
-Zayn merre van?-érdeklődtem a fiúktól ölbe tett kézzel.-Ezért siettettél Louis ennyire?-kérdeztem majd beültem a konyhába.Zayn kb.5 perc múlva kilépett a fürdőszobából,majd végre beülhettünk a kocsiba.A fiúk bekötötték a szmem,nehogy lássak is valamit.
-Ott vagyunk már?-kérdeztem nevetve.
-Nyugi.Reggel még nem vártad ennyire.-bökött oldalba Niall,ami nem is bökés volt,mert majd' leszakadt a vállam.
Nemsokára megérkeztünk a 'titkos' helyre,ahol nagy hangzavar volt.Kiszállítottaka kocsiból,majd egy nő hangja hallatszódott egyre közeledve.
-Gyertek nyugodtan.-tessékelt be minket.Megálltunk,majd Zayn elkezdte levenni a kendőt a szememről.Egyre világosodott ki előttem minden,majd nagyon sok ketrecet pillantottam meg magam előtt.
-Úr isten.Ez az amire gondolok?-néztem végig a fiúkon fülig érő mosollyal.
-Hát,igen,valószínű.-tolt előre Louis,majd végignéztem minden ketrecet,amikben szőrös kis csöppségek ugattak.10 perc múlva megsimogatta a hátam Liam.
-Na,kiválasztod még ma?-kacsintott egyet,majd elmosolyodott.
-Ja,hogy válasszak.-nevettem. -De én mindegyiket haza akarom vinni.-néztem végi mindenkin,majd odamentem a ketrecekhez,ahol a kutyák már szinte könyörögtek.
-Azt elhiszem.-vigyorgott Niall.-De tényleg választhatnál már.Lassan menni kéne.-mondta,majd ő is megsimogatta a kutyákat.

Viszont volt egy barna kölyökkutya,aki valamiért nagyon megtetszett.Nagyon aranyos volt,szerelem volt első látásra.
-Őt megnézhetném kicsit közelebbről?-nevettem. -Ő nagyon tetszik.-mutattam a kis barna kutyára.
-Persze.-mondta a menhely tulajdonosa,majd kinyitotta a kiskutya ketrecét,és ő rögtön hozzám szaladt.
-Nagyon édes!-simogatták meg a srácok is.
-Jól va.Döntöttem.Őt szeretném.-pusziltam meg a fejét.
-Harrynek is biztosan tetszeni fog..Bár ő jobban örült volna egy kiscicának.-nevetett Zayn.
-Ez életem legjobb szülinapja.Köszönöm fiúk.Imádlak titeket.-öleltem meg őket már majdnem sírva.
-Ez semmiség.Mi is imádunk!-puszilta meg a fejem Liam.
Felvettem az ölembe a kutyust,elrendeztük a papírokat,majd beültünk a kocsiba és elindultunk hazafele az új családtaggal.Sokkal jobb menhelyről megmenteni egy kutyát.Szerencsére nekem is volt lehetőségem.Még elmentünk egy kisállatboltba,ahol megvettük a szükséges dolgokat.Hazamentünk,majd fel is vitem a kutyust a szobámba.
-Mi legyen a neved?-vettem elő a játékait és a kosarát a táskából.A kutyus befeküdt az ölembe,majd lecsukta gyönyörű barna szemeit. -A Maya név tökéletesen passzol.-raktam rá a piros nyakörvét,amin egy embléma lógott. -Na,most feküdj le ide,mindjárt jövök!-fektettem le a kosarába,majd átszaladtam Louis szobájába,mert eszembe jutott,hogy a telefonom a táskájába maradt.Benéztem a szobába,majd mikor láttam,hogy senki nincs bent,gyorsan beszaladtam.Csak nem fog haragudni,hogy kutakodok.Ő is szokott.Miután megtaláltam,gyorsan ki akartam szaladni,nehogy észrevegye,de ez már túl késő volt.Kinyitottam az ajtót és Louisba ütköztem.
-Te meg mit csináltál a szobámba?-nézett mérges fejjel.
-Boccs,én csak a telefonomért jöttem.-válaszoltam kétségbeesett fejjel,mert tudtam,hogy Louis nem szereti,ha kutakodom.
-Nyugi,semmi baj!-nevetett,majd megölelt.
-Ó Louis!A szívbajt hoztad rám.Azt hittem tökre haragszol!-böktem oldalba.
-Rád?Rád nem lehet haragudni!-mondta,majd besuhant a szobájába.

Én gyorsan visszaszaladtam az újdonsült jövevényhez,majd a telefonomról lepényképeztem,és felraktam Twitterre.Nagyon sokan írták,hogy aranyos,és hogy kedves volt tőlem,hogy a menhelyről hoztam el.Leültem Maya mellé,akivel játszani akartan,de lépett kettőt,majd összeesett az álmosságtól.Felültem az ágyamra,majd folytattam a könyvet,amit előző nap este kezdtem el.Egy kis idő múlva ajtónyikorgásra lettem figyelmes.Az ajtó rendesen kinyílt,majd néhány barna fürtöt pilantottam meg az ajtó sarkában,amit tudtam hogy kié.
-Te itthon?-ugrottam Harry nyakába,mintha ezer éve nem láttam volna.
-Igen itthon!Remélem örülsz.-csókolt meg.
-Hogyne örülnék.-öleltem meg -Nézd a kutyusom.-mutattam a földön fekvő Mayára.
-Nagyon édes,mondták a fiúk,hogy elmentetek érte.-mondta,majd leguggolt mellé,és megsimogatta. -De egy kiscicát jobban díjaztam volna.-nevetett.
-Gondoltam.-simogattam meg fürtjeit. -Imádlak!-ültem az ölébe,majd mellkasára borítottam a fejem.
-Énis..de mi lett veled?-fúrta gyönyörű szemeit az enyémbe.
-Semmi,csak hiányoztál a sok baromságoddal együtt!-öleltem át.

7.fejezet

Heloooooo!:') Na..hát meghoztam a kövi részt is.:D Igen..tudom,hogy hétfőre ígértem,de közbejöttek dolgok,így nem tudtam rendesen megírni.:') Mostmár nem ígérgetek,hozom,amikor csak tudom.:''DD Nem lett valami 'húúúdenagyonjó' de azért remélem olvasható.:')xx


-BOLDOG SZÜLINAPOOOOT!!!-ordította valaki éjfél tájékán a fülembe.
-Jézusom..Louis,te mit keresel itt az éjszaka közepén?Hajnali 1 óra van te ember!!!-néztem a telefonomra,majd lefektettem magam mellé Louist.
-De hát szülinapod van!!!-állt fel az ágyamra.Nem tudom mit érezhet ilyenkor,de,hogy nem komplett,az biztos.
-Lehet,hogy ma van a szülinapom,mert ezekszerint elfelejtettem,de észnél vagy?Hajnali 1 óra van.-próbáltam csukott szemmel és kómásan elmagyarázni neki.
-Tudom,de szülinapod van!!-ordibálta a fejembe,amire már elnevettem magam.Olyan mint egy kisgyerek.
-Igen,gondolom,elmondtad már 5×,de nem szeretném,hogy felébreszd a többieket.
-Hát,jó,énis midnjárt kiájulok.Mégegyszer boldog szülinapot.-nevetett,majd kivonult a szobából,ami elsőre nem sikerült.Ugyanis ő eljátszotta,hogy ő 'alvajár' és sikeresen ütközött az ajtófélfával,amit ezután össze is szoditt.
Én csak mosolyogtam,majd mikor Louis sérülésmentesen kiment a szobából,dobtam egy hátast az ágyba.
-Nem normális ez a hímnemű.-forgattam meg a szemem.-Már nem hívom fel Harryt,hogy mi művelt velem az ő barátja,már biztos alszik.-gondoltam magamban.

Reggel körülbelül délután 1-kor keltem fel,és amikor kinyitottam a szemem,az 5 jómadár állt előttem.
-Boldog szülinapot csajos!!-kiabálták egyszerre.
-Jó reggelt nektek is.-nevettem.-És köszönöm,de mióta álltok itt,és figyeltek,ahogy alszok?-kérdeztem.
-Hát,már egy jó ideje.-nevetett Zayn.
-Na,de gyere,vár az ebéd.-húzott ki az ágyból Niall.
-Jól van,megyek már.-néztem végig a fiúkon,akik sorban álltak a szekrényem előtt.
Annyira aranyosak,hogy nem felejtik el,és ennyire törődnek velem.Imádom őket,nem is tudom mi lenne velem nélkülük.Gondolkodtam egy kicsit,majd elindultam a szekrény felé.
-Előbb felöltözök,oké?-kérdeztem a fúktól,amire mindenki bólintott,majd szépen sorban levonultak a konyhába.
Én kinyitottam a szekrényemet,majd előhúztam egy fekete ujjatlan felsőmet és a fehér csőnadrágomat.Bementem a fürdőbe,felöltöztem,majd kisminkeltem magam.Az arcomra alapozó,a szememre pedig egy halványrózsaszín szemfesték került.Amikor kiléptem a fürdőből,Lizába ütköztem.
-Igyekezz már!-utasított,majd lerángatott a lépcsőn.Isteni illatok keringtek a konyhában,ami már átjárta az egész földszintet.
-Hű..ezek az isteni illatok!!-követtem az illatot,amia konyhába vezetett.
Az asztal már meg volt terítve,kidíszítettk,majd megláttam egy felesleges tányért.
-De minek van kirakva még egy tányér?-mondtam a fiúknak,amire elmosolyodtak.
Ahogy kimondtam,Harry lépett be a házba.
-Harry,hát te mit keresel itthon?Neked a kórházba kellene lenned!-ugrottam a nyakába,majd össze-vissza puszilgattam.
-Kiengedtek egy kis időre.De most nem ez a lényeg.Boldog szülinapo szerelmem!-átöltelt,majd előhúzott egy gyönyörű virágcsokrot,és egy tábla csokit.
-Úristen,köszönöm szépen.Gyönyörű ez a virág..!-áradoztam.-De tényleg a szülinapom miatt jöttél haza betegen??-kérdeztem még mindig ölelgetve.
-Igen,ezért is.Meg már látni akartalak titeket.Igaz csak egy hete vagyok bent,de akkor is..ennyit még nem tölöttem el nélkületek.És olyan unalmasaka napok nélkületek és a sok idiótaságotok nélkül.-lépett beljebb,amire mindenki megölelt mindenkit.
-Ó Harry..Imádunk..De ehetnénk már...!!-a nagyölelés közbe felordított Niall. Mindenki elnevette magát,majd leültünk az asztalhoz.Mostmár tudtam,miért volt kirakva még egy tányér.
-Ez életem legjobb szülinapja.-mondtam,majd mindenki elmosolyodott.
Befejeztük az ebédet,beszélgettünk egy kicsit,majd Harryt vissza kellett vinni a kórházba,mert lejárt a kimenőkéje.Már egy hete bent volt a kórházba,így gondoltam megkérdezem valamelyik nővértől.Kiléptem a kórteremből,majd a hosszú folyosón megkerestem a nővérszobát,ahol odamentem az egyik nővérhez.
-Elnézést!Meg tudná nekem mondani,mikor tud hazajönni HarryStyles?-kérdeztem kedvesen,és a Harry Styles szóra megcsillant a szeme.
-2 nap múlva mehet.-gyorsan megkereste a papírját,majd elmosolyodott.Látszott,hogy tudja,kiről van szó,és zavarba is jött.
-Rendben,köszönöm.-mondtam,majd kivonultam a nővérszobából,és visszamentem a kórterembe.-2 nap múlva jöhet.-mondtam mindenkinek,amire megörültek.
-na,de lassan megyünk.Nuygi,vigyázunk Sarahra,nem lesz semmi baj.-nevetett Zayn,majd a fiúk megindultak kifelé az ajtón.
-Rendben,sziasztok!És neked pedig még egyszer boldog szülinapot.Imádlak.Ígérem bepótoljuk.-kacsintott egyet,majd magára húzott.
-Oké.-mosolyogtam,majd elengedett,és elhagytuk a kórtermet és később a kórházat is.

Beültünk a kocsiba,és a gyönyörű napsütést egy zuhogó eső váltotta fel.Az autó ablakán lecsorgó nagy esőcseppek a múltamra emlékeztettek.Ugyanis nemrég vesztettem el a nagymamámat,ami nagyon megviselt.Nagyon közel állt a szívemhez,és olyan volt,mintha az édesanyámat veszítettem volna el.
-Saraaaaah!-kiabált a fülembe Liza.-Min gondolkozol ilyen bőszen?-kérdezte az orrom előtt.
-Á,semmin,csak eszembe jutott a nagyi...Ma van egy hónapja,hogy meghalt.-néztem a szemébe,majd elmosolyodott.
-ehiszem,tudom min mentél keresztül,és hogy még mindig nagyon szereted.-kezdett bele.-De szülinapod vaan!Ilyenkor nem szomorkodni kell,a nagyid fent nagyon büszke rád!!-mondta,majd átöleltem.Ő és Harry volt az egyetlen akivel ennyire szoros volt a kapcsolatom,hogy mindent elmondtam nekik.
Nemsokára haza is értünk,majd mindenki elfoglalta magát valamivel.Én felmentem a szobámba,lefeküdtem az ágyra,majd elővettem egy könyvet és olvasni keztem.Ez volt a kedvenc könyvem,amit már harmadjára olvastam el.Imádtam ezt a könyvet,és néha meg is siratott.Érzelgésemet ajtódübörgés törte meg.
-Gyere!-mondtam,majd Louis ugrott be a szobába,amin nem csodálkoztam.
-Látod,milyen udvarisas voltam??Kopogtam!!-mondta büszkén.
-Ha te azt,hogy majd'kitöröd az ajtót a helyéről,kopogásnak veszed,akkor gratulálok.-nevettem,majd letettem a könyvet az éjjeli szekrényre
-A fiúkkal találtunk Activity-t,gyere,játssz velünk!-húzott ki az ágyból,anélkül,hogy megvárta volna a válaszomat.
-Jól van,de ne törd ki a karom légyszi.-mondtam,de nem foglalkozott vele,és tovább húzott.-Embeeeer!!-csaptam rá a kezére,majd elnevette magát és elengedett.
Lementünk a nappaliba,ahol Liza már kikészítette a rágcsálnivalót,de Niall leült a fotelra és az ölébe vette a tálkát.-
-Ebből mindenki ehet ugye?-nevetett Liza.Niall vette a célzást,mérgesen ránézet,majd visszarakta az asztalra.
-Liam merre van?-néztem körbe a nappaliban.
-Elment fürdeni,de úgyhallom végzett is.-mondta Liza egy ajtócsapás hallatán.
-Megjöttem!-kiabált Liam,majd levágódott a kanapára Liza és Zayn mellé.
Előkerült Louis is,ő pedig mellettem foglalt helyet.Először Niall kezte a játékot,és elmutogatott egy hírességet,amit az életbe nem találtam volna ki.Louisnak a beszólásain fetrengtem,annyira idióta az a férfi.Mindenki elmutogatott valamit,amiből egyedül a Lizáét sikerült kitalálnom,ő maradt normális..Már amennyire.
Louis perverz volt este,ami a rajznál meg is mutatkozott,mert elég érdekes dolgokat rajzolt,ugyanis ő nem a papírkáról rajzolgatott,hanem a saját kis fejecskéjéből.
-Te nem vagy normális!!-a végére már Liza is a padlón kötött ki,nekem pedig a hasam feladta a szolgálatot,begörcsölt a sok nevetéstől.
Egy kis idő múlva befejeztük ezt a csoád játékot,aminek kifejezetten örültem,ugyanis nem bírtam volna tovább Louis és Niall sok idiótaságait.

6.fejezet 2.rész.

Sziasztook!:) Meghoztam az új rész.Írtó nagy késéssel,de családi problémák voltak,így nemtudtam hozni.De a következő hétfőn várható.!:) Nos..nem lett valami érdekes,de remélem még olvasható!:) Komikat szeretnék.!:) TEEEEEEEENKSZ!!♥

~Sophie szemszöge.~
Olyan jó volt már látni,igaz,1 hete találkoztam vele,de egy örökkévalóságnak tűnt.Nem tudom mi van velem..Amikor a közelében vagyok,melegség tölt el,és a hasam...mintha pillangók repkednének benne....Talán szerelmes lennék??Neem,dehogy.Ezt el kell felejteten.Ő csak szimplán egy haver,aki,tudom,hogy mindig mellettem lesz.-gondolkoztam,de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből.
Tudom,hogy ő is csak barátként tekint rám,és köztünk nem lehetne semmi.De akkor miért van ez az egész??Elpirulok..nem tudok a szemébe nézni..a gyomrom...-mikor ezen gondolkoztam,Lou illatát egyre közelebb éreztem magamhoz.A puha keze az arcomat simogatta,amire kirázott a hideg.Lágy ajka az enyémet érintette,ami egy csodálatos érzés volt.A fejemben csak az járt,hogy ez csak álom,vagy a valóság??
-Ugye nem baj??-kérdezte Lou visszafogottan
-Nem.Épp ellenkezőleg.Ez volt életem egyik legjobb pillanata.-válaszoltam,majd újra megcsókoltam.
-Szeretlek!-mondta Louis elvörösödött arcokkal,ami ellenállhatatlan volt.
-Én is..De ugye komolyan gondolod??Mert nem szeretnék megint csalódni.-ültem le az ágyra,majd Lou megfogta a kezem.
-Akkor nem mondanám,ha nem így lenne.Bennem megbízhatsz.-mosolyodott el,majd megpuszilta a kézfejemet.-Megpróbálhatnánk együtt..Mint egy pár..Leszel a barátnőm?kérdezte Louis,majd belenézett a szemembe,amit viszonoztam.
-Igen.-mosolyodtam el.Mást nem tudtam csinálni,hirtelen lesokkolt,hogy mindez velem történik,aki régen csupán egy rajongó voltam a sok közül.
Beszélgettünk egy kicsit kettőnkről,majd felálltam.

-Beszámolhatok Sarahnak??Vagy még ne?-kérdeztem,majd az alsó ajkamba haraptam.
-Persze.Én nem szeretnék titkolózni,és ezt látom,te is így gondolod.-mosolygott,majd kihúzott a szobából.
Miközben átsuhantunk Sarah szobájába kézenfogva,Harry rohant szembe velünk,és értetleül nézett az összekulcsolt kezünkre.
-Mindjárt elmondom,gyere!-mondta Louis Harrynek.
Harry leült Sarah mellé,majd felálltam,és Lou elkezdte a mondanivalóját.
-Nos,nem kertelek.Sophie a barátnőm.-mondta Louis,amire nagyot dobbant a szívem.
-Júúúúj!!Tudtam,hogy egyszer össze fogtok jönni!!-Sarah majd' kiugrott a bőréből,majd mikor lenyugodott,megölelt minket.
-Aranyos vagy.-mondtam mosolyogva.De ez még nagyon az eleje-pusziltam meg Louist.
-És mikor akarjátok elmondani a többieknek?-kérdezte Harry.
-Nem tudjuk,de ma,vagy holnap.-mondta büszkén Louis.-Nem szeretnénk bújkálni.
-Na,jól van,készülődjetek-mondtam,majd Louisék átvonultak a szobába.-Fiúk,késződjetek!!-kiabáltam le a földszintre.
-Oké,megyük!!-ordította vissza Liza.
-Harry,te még mindig lázas vagy??-kérdeztem,majd a homlokára tettem a kezem.-Jézusom,te még mindig forró vagy.És egész nap köhögsz.Elmegyünk az orvoshoz.-javasoltam.
-Ne már!Biztosan csak megfáztam.-tiltakozott Harry.
-Ez már nem megfázás!Fiúk,nem baj ha ma nem megyünk sehova?-kérdzetem a srácoktól.
-Dehogy baj.Harry egészsége fontosab.Van valami jó kaja?-nevetett Niall a hűtőben kutatva.
-Aranyos vagy.És van pizza a konyhapulton.Liza csinálta.-mondtam.
-Hű,Liz,isten vagy!!.simogatta meg Liza fejét Niall.
-Akkor mi bemegyünk a kórházba.-mondtam,majd Harryt kirángattam az ágyból.
Elkészültünk,majd Louis azt mondta,bevisz minket.Beültünk a kocsiba,majd 5 perc múlva ott is voltunk.Leültünk a váróba,majd egy kis idő múlva be is hívták Harryt.

~15 perccel később.~
-Na,mit mondtak?-kérdeztem,majd elindultuk a folyosón.
-Áljatok már meg!-nevetett,majd elénk állt.-Bent kell maradnom,tüdőgyulladásom van.-mondta mosolyogva két köhögés között.
-Úr isten!Szegénykém.És már ma is bent alszol?-pusziltam meg az arcát.
-Igen,úgyhogy hoznál be néhány ruhát meg pizsamát?-ölelt meg Hazza.
-Persze,bejönnek a fiúk is.-mondtam,majd elindultunk Louisval a kijárat felé.
Beültünk a kocsiba,majd a házunk felé vettük az irányt,amit nemsokára már látni is lehetett.
-Sárcook!!-kiabáltam be a házba.
-Keress meg!-kiabált vissza valahonnan egy hang,ami feltehetően Niallé volt.
-Na,fiúk,ne hülyéskedjetek,ez nem vicces!-kiabáltam újra,majd felmentem a szobánkba.
Ahogy beléptem,egy rakás ruhával találtam szemben magam,amik a földön hevertek.Nevettem,majd elkezdtem keresni Harry pizsamáját.Sehol sem találtam,majd mikor összeszidtam mindent,kopogtak.
-Gyere be!-mondtam idegesen.
-Boccs,ha zavarok.De mi a baj,hova rakod Harry ruháit?-lépett be Liza a szobába.
-Tüdőgyulladása van,bent kell maradnia a kórházban.-mondtam még mindig a pizsamát kutatva..
-Ú szegnykém.Remélem hamarosan jobban lesz..-simogatta meg a hátam.-De mit keresel ilyen bőszen?
-Harry pizsamáját,de mindjárt felrobbanok,mert sehol sem találom.-mondtam.Liza szó nélkül kivonult a szobából,majd egy fél perc múlva vissza is jött.
-Ezt keresed?-lebegtette a szemem előtt Harry kék,cicás pizsamáját.
-Ó,istenem...Ezt meg honnan?-nevettem.
-Varázsoltam.Amúgy a mi szobánba volt.-mondta,majd a kezembe nyomta.
-Na,az hogy került oda?Na,mindegy,menj szólj a fiúknk,hogy készüljenek.-mondtam Lizának,majd összepakoltam mindent.
Levittem a földszintre,majd Harry mobiljába ütköztem.Tudtam,hogy enélkül nem tud élni,ezért beraktam a zsebembe.Louis és Sophie robogott le az emeletről.
-Sophie,hát te?Nem is tudtam,hogy itt vagy.-nevettem.
-Ja,nem rég jöttem.-mondta.
-Már Louis fontosabb mint a legjobb barátnőd?-mértem végig furcsán.
-Jajj,ne mondj ilyet.-nevetett.-Mindketőttöket imádlak.-puszilta meg Louist,majd megölelt engem is.
-Helló emberkék.Hallottam mi lett Hazzaval.-lépett ki a szobájából Liam.
-Szevasz..Hát,igen.Reméljük hamarosan meggyógyul.Na de én kimegyek a kocsiba,megvárlak titeket,készülődjetek.De siessetek.-mondtam,majd kivittem a kocsiba a cuccokat.Beültem,majd bekapcsoltam a rádiót,amiben éppen a What Makes You Beautiful szólt.Rögtön elkezdtem dúdolni,amit Niall kiabálása tört meg.
-Hát te mit dúdolgatsz?-nevetett.
-Jót.Na,de indulhatunk?-kérdeztem.
-Igen,de jó lenneha átülnél a helyedre.-utasított Niall.
-Igenis kapitány!-intettem egyet,majd egyel arrébb csúsztam.
10 perc múlva már a kórházban voltunk.
-Meg tudná mondani,hogy melyik Harry Styles kórterme?-kérdeztem kedvesen az egyik nővértől,aki éppen a nővérpult alatt lapult.
-A 213-as.-dugta ki a fejét a barna hajú,fiatal nővérke,majd végigmérte a fiúkat.
-Rendben,köszönjük!-válaszoltam,majd elindultunk a 213-as kórterem felé,ami a folyosó másik végén volt.

-Csak,hogy ideértetek.-mondta Harry,majd megcsókolt.
-Bocsi,de a többiek lassúztak.-nevettem.
-Nem láttad otthon véletlenül a....-kezdett bele az egyii mondatába Harry.
-A telefonodat.De,elhoztam.-szóltam közbe nevetve.
-Hű..köszönöm.-mondta,majd magára húzott,amit mindenki fura fejjel nézett.Leállítottam a kis göndörkét,majd elköszöntünk,és hazamentünk.
Nagyon elfáradtam.Kifárasztott ez az 5 ember ma,így ledőltem a puha ágyra,és el is nyomott az álom.