10.fejezet

Na sziasztok!Tudom,hogy már régóta ígérem a részt,de nem volt se időm,se energiám megírni rendesen.Elég fos lett,de azért olvassátok,komizzatok,Tetszikeljetek!!:D Jóolvasást!♥xoxo

1 óra múlva lassan megérkeztünk,amit már alig vártam.
-Siessünk már!-sürgettem a fiúkat.Kiszálltunk a gépből,felvettük a bőröndöket,majd beültünk,a már előre kibérelt autóba.
-Először elmegyünk a szállodába,pihenünk kicsit,mert nagyon elfáradtam.-mondta Louis vezetés közben.
-Rendben.-egyeztem bele.10 perc múlva végre megérkeztünk a szálloda parkolójába,ahol a fiúkat mindenki megismerte,így nem jutottunk hamar a szobánkba.Felvittük a bőröndöket,a fiúk kidőltek az ágyra,én pedig Lizával,Sophieval és Mayával lementünk sétálni.Kiléptünk az utcára,majd megkerestük a legközelebbi parkot.A parkban a gyerekek játszottak,a felnőttek vidáman beszélgettek,a kutyások pedig a kutyasétáltatón játszottak a kutyákkal.De volt valami furcsa.Az egyik padon ült egy fura fickó,aki nekem és a lányoknak is feltűnt.
-Kicsit furán viselkedik az a fickó.-mutatott Liza a padon ülő férfira. -A gyerekekkel beszélget,akik visítozva jönnek el mellőle.
-De miért sikítoznak?-kérdeztem döbbenten.
-Nézzétek,mi van a kezében!-kiáltott fel ijedten Sophie. -Egy bicska!-mutatott hátra.
-Szólni kellene az emberekenek,hogy atrtsák távol a gyereküket,és magukat is attól az alaktól.-néztem körbe a sikítozó gyerekseregen.
Rögtön szétválltunk,és akit csak tudtunk,figyelmeztettünk.Nagyon ijesztő volt,majd a park pár percen belül szinte teljesen kiürült.
-Ez is megvan.A fickó is elment.-ültünk le zihálva az egyik padra.Nemsokára elindultunk a szálloda felé,de a hosszabbik úton.
-Nem inkább a rövidebbik úton kellett volna elindulni?-kérdeztem egy kicsit ijedten az előbbi dolog miatt.
-ne félj már,nem lesz semmi baj,2 perc és ott leszünk.-nyugtatott meg Sophie.
-Remélem is.-zárkóztam fel a lányok mellé.
Hál' istennek 10 perc múlva már a szálloda előtt álltunk.
-Menjünk fel,mert a fiúk már azt sem tudják,hogy hol vagyunk.-mondta Liza,majd el is indultunk.

Ahogy mentünk fel a lépcsőn,valaki megfogta a vállam.Valahogy éreztem,hogy ez nem jó,így,mint aki észre sem vette,tovább mentem.Majd újra megérintette a vállam,de már nem engedte el.Hátranéztem,és egy koszos,szakállas,kócos hajú férfi állt mögöttem szakadt ruhában az alkoholtól bűzölögve.Ő volt a parkban is.A szívem az ijedtségtől azt hittem megáll.Nagyon megijedtem.Lizáék eltűntek előlem,nem tudtam hova menni.
-Helló kislány.-simogatta végig érdes kezével az arcomat.
Lehajítottam a kezét az arcomról,amire a másik kezével befogta a számat.Próbáltam menekülni,de lefogott,ésmozdulni nem tudtam.Ledermedtem,és kapkodtam a levegőt.Elővette a bicskáját,majd a nyakamhoz tartotta.Végignéztem a folyosón,de sehol senki nem volt.Majd egyszer csak a férfi mögött megláttam Harryt és Louist,akik éppen engem kerestek.A szívemről,mintha egy kőszikla esett volna le,mert tudtam,hogy mostmár semmi bajom nem lehet.Mikor megláttak a férfi kezei között,lassan közeledtek,nehogy észrevegye őket.Az egyik pillanatban Louis elrántotta a férfit,majd az elesett.A keze eltört,Louis egy kicsit megtekerte.Odafutottak hozzám,majd gyorsan elszaladtunk,le a földszintre.
-Harry!Azt hittem sose találtok meg!-mondtam még sokkosan.
-Nyugi,itt vagyunk.Mostmár nem lesz semmi baj.-ölelt magához szorosan.
-a többiek jól vannak?-néztem körbe ijedten.
-Igen,felhívtam őket,hogy maradjanak a szobában.-lépett mellénk Louis,aki megpuszilta a homlokomat.
-Köszönöm fiúk,ha nem jösztök,már véresen fekszek a földön.-ültem Harry ölébe még sírva,a levegőért kapkodva.
-Nyugi,ne sírj,minden rendben lesz.Szólunk a szálloda dolgozóinak,hogy nézzenek körül,merre lehet.-csókolta meg Harry hideg ajkamat.Megittam 2 pohár vizet,annyira kiszáradt a torkom.Kis idő múlva kiszállt a liftől 3 dolgozó és a fickó,aki meg akart ölni.Harry odament az őrökhöz,és a részeg fickót majdnem megverte.
-Harry!Ezzel nem mész semmire.-fogtam meg a két kezét.Az őrök kivitték a hajléktalan fickót,majd hívták a rendőrséget.Nemsokára a lépcső felől nagy kiabálások hallatszódtak.
-Sarah!!Istenem,jól avgy?-ölelt meg,a már majdnem síró Sophie.
-Hát,fogjuk rá.Nincs semmi bajom.-öleltem meg a többieket is.
-Csajszi,nagyon megijedtünk.-futott oda hozzám Zayn és Niall.
-Srácok.Azt hittem nem látlak többé titeket.-bújtam hozzájuk sírva.
-Liam meg hol van?-idegeskedett Harry.Miután ezt kimondta,Liam és Maya állt előttem.
-Liam,imádlak!-öleltem meg Liamet,miközben a kutyám örömében a hasamig ugrált.Lehajoltam hozzá,majd megpuszilgattam és ő is össze.vissza nyalt.
-Imádlak titeket srácok.Pedig annyira vártam már ezt a nyaralást,de már rosszul kezdődik.-gondolkodtam hangosan.
-Nyugi,minden rendben lesz.-simogatta meg a hátam Liam.
-Menjünk fel a szobába,pihenj le.-indultunk el a 223-as szoba felé,majd a folyosón megtaláltuk a férfi bicskáját.
Látni sem akartam,így beszaladtam a szobába és levágtam magam az ágyra.A kutyám felugrott mellém,és együtt aludtunk el.

2 óra múlva Maya nyalogatására keltem fel.Mikor kinyitottam a szemem,Harryt pillantottam meg közvetlenül előttem,egy hatalmas csokor piros rózsával.Azt hittegm,hogy ez csak egy álm,de mikor megláttam a fiúkat Harry mögött,rájöttem,hogy nem.
-Úristen.Ez az enyém?-kászálódtam ki az ágyból.
-Persze.-csókolt meg Harry.
-Köszönöm,de nem kellett volna.Az csak egy kis hülyeség volt.-öleltem végig a srácokat. -Nehéz lesz elfelejteni,de majd csak sikerül.De mellettetek könnyű lesz.-nevettem.
-Örülök neki.-simogatott meg Liam.
-Na,öltözz fel,megyünk egy kicsit várost nézni.-mondta Niall,miközben ő i söltözött.
-Oké,készülök.-mondtam,majd mint aki 2 napja alszik -pedig csak 2 órát aludtam,ami nálam nagyon kevés- ,frissen és üdén felöltöztem.
Felkaptam a kék ülepes nadrágomat,és a fekete ujjatlan felsőmet.Arcomra halvány alapozó került,és a szempillaspirált sem hagyhattam ki.Kivasaltam a hajam,majd átszóltam a többieknek,hogy mehetünk.
Kiléptünk a szállodából,majd az Eiffel-toronyhoz vettük az irányt.
-Menjünk előbb fagyizni,este a legszebb a torony.-javasolta Zayn,amire mindenki bólogatott.
Beültünk a legközelebbi fagyizóba.
-Végre nevetsz!-mondta Niall két nevetés között.Válaszul egy mosolyt kapott,amire elpirult.Kicsit furcsálltam,de különösebben nem nagyon foglalkoztatott.
-Mehetünk lassan.-mondtam,majd felálltunk,és az ajtó felé vettük az irányt,ahol a nagy tömegtől alig lehetett látni az utcát.
Meglátva az utcát,figyelmetlenségem miatt majdnem elütött egy autó.Furcsa volt,mert rendszám sem volt rajta,és száguldott,amit arrafelé nem szabad -Ma még történni fog velem valami?-nevettem.
-Nem kéne.-mondta Zayn,majd mivel nemsokára beesteledik,elindultunk az Eiffel-torony felé.
-Ilyenkor,este a legszebb.Mindig kivilágítják.Amikor koncerten voltunk,az öltözőből látni lehetett.-ölelte át a derekam Harry.
Ahogy közeledtünk,egyre kivehetőbbé vált a gyönyörű torony.
-Úristen,ez gyönyörű.-ámuldoztunk a lányokkal.
Felmentünk az első 'emeletre',ahonnan még nem látszódott teljesen a város egésze.Miután a második szintre értünk,leültünk az ott lévő kis kávézókba,ahol isteni kávét csináltak.Azt gondoltam,ez lesz életem legjobb nyaralása.

9.fejezet

Na sziasztok.Újra itt.Megint szidhattok,hogy már majdnem 1 hónapja nem hoztam részt.Na,de itt van a 9.;D kicsit hosszú,de szerintem megéri elolvasni.Ha minden jól megy,még ma hozok egy részt..;D De akkor kéérlekszépen titeket hogy legalább 1 komit dobjatok máár.Onnan tudom,hogy érdemes-e folytatnom.Előre is kösziii.:')♥ Jó olvasást.!xoxo!




Gyönyörű délutánt töltöttünk el Harryvel és Mayával.Hazza kezd megbarátkozni vele,aminek nagyon örülök.És mióta kijött a kórházból,olyan furcsa lett.Megváltozott.Többet foglalkozik velem,mint eddig.
-Elmehetnénk sétálni kettesben.-csókolt meg.Ránéztem a kutyámra,majd kijavította előbbi mondatát. -Vagyis hármasban.
-Rendben,mehetünk.-kiáltottam fel mosolyogva.-Már most indulunk?
-Igen,öltöztetsd fel!-evetett,majd rámutatott a kutyámra.Ráraktam a pórázt majd lesétáltunk a lépcsőn.
-Merre indultok?-nézett ki a konyhából Niall és Zayn.
-Megyünk sétálunk egyet.Hárman,ha nem baj.-mosolyogtam a fiúkra.
-Oké.-kacsintott Louis a szekrény mögül.
-Te mit keresel a szekrényben?Mindjárt beesel.-nevettem.
-A nadrágtartómat,tudod a kedvencemet.-nézett szomorúan.
-Nem nézted még véletlenül a szobádban,az ágy alatt?-kacsintottam.Gyorsan felszaladt,majd egy kis idő múlva felordított,hogy megtalálta.Végre elindulhattunk.
Kinyitottam az ajtót,majd a gyönyörű napsütés megcsapta arcomat.Gyönyörű nap volt a mai.De nem sokáig.Végigsétáltunk az utcán,majd a három utcával arrébb lévő parkban kötöttünk ki.

-Figyelj Sarah.Mondanom kell valamit.-csuklott el Harry hangja,és tök komoly fejet vágott.
-Mondjad.-próbáltam mosolyogni,de már Harry száját nem tudtam mosolyra csalni.
-Nos...-kezdett bele félénken. -Amikor a kórházban voltam,tudod volt az a szomszéd csaj,aki mindig átjárt hozzám.Beszélgettünk kicsit,majd valahogy felhozódott,hogy milyen helyesvagyok,és tetszem neki.-nézett a földre,majd tudtam,hogy ez az egész nem lesz így jó.Erre felnéztem,majd felkaptam a vizet.
-És neked is tetszik??Hmm??-ordibáltam vele a park kellős közepén,ahol körülbelül mindenki minket nézett,de engem ez cseppet sem érdekelt.
-Dehogy tetszik,nekem csak te kellesz,senki más.-próbált nyugtatgatni.
-De ő csak a hírnevedért akar!!-álltam fel a padról vörös fejjel.
-Tudom szívem.-simogatta meg az arcom. -És nekem nem is kell senki más,csak te.Meg sem fordult a fejemben,hogy elhagyjalak.-ölelt meg.
-Harry..-néztem gyönyörűen csillogó zöld szemeibe. -Nem szeretnélek elveszíteni.-éreztem,ahogy a könnycseppek végigfutnak arcomon.
-Nem fogsz...megígérem.-csókolt meg.
Megnyugodtam,majd bocsánatot kértem az előbbi ordibálásom miatt.-
-És erről tud valaki?-kérdeztem tőle kicsit higgadtabban.
-Hát,Louis.De tudod,hogy neki mindent elmondok.És neked is el akartam,de nem volt megfelelő pillanat.-nevetett.
-Jól van.-csókoltam meg,majd hozzáábújtam.

Örültem,hogy bevallotta,és nem hazudgált össze-vissza.Meg tudok bocsátani,mert tudom,hogy ő ezt az egészet nem akarta.
-De induljunk hazafele,kezd sötétedni.-álltam fel az egyik padról.
-Rendben,menjünk.A fiúk is írtak már,hogy hol vagyunk,azt hiszik eltűntünk.-nevetett Harry.Végigsétáltunk a parkon,majd lefordultunk az utcánkba,és 5 perc múlva már otthon is voltunk.
-Helló srácok!-rontottam be az ajtón.
-Sziasztok,már azt hittük elvesztetek.-nevetett Liam.
-Sarah gyere egy kicsit.-húzott magával Louis a szobájukba.
-Mondjad.-ültem le az ágyára.
-Harry mondta a kórházi ügyet?-kérdezte kicsit félve,mert nem tudta,hogy Harry elmondta-e.
-Igen,mondta.-mosolyogtam. -Nincsen semmi baj,elmondott mindent őszintén,hogy mi volt,úgyhogy úgy teszünk,mintha meg sem történt volna.-simogattam meg Louis hátát.
-Ó!Nagyon jó.Akkor minden szép és jó.-kiáltott fel,majd visszamentünk a konyhába.

-Ki éhes?-kérdeztem,majd Niall reflexből bevágódott az asztalhoz,maga elé vett egy tányért és intett,hogy csináljam a vacsorát.Louis és Harry is csatlakozott,majd megvacsoráztunk.Niall úgy evett,mint aki ezer éve nem látott ennivalót.Vacsora után mindenki elfoglalta magát,Niall lefeküdt alduni,Liam és Zayn beültek a tv elé,mi Harryvel pedig felmentünk a szobába,majd ő is kidőlt.Kis idő múlva megszólalt a csengő,és mint akik nem élnek,ültek csendben,és nem nyitották volna ki az ajtót.Éppen indultam lefelé,amikor Louis megszólalt.
-Majd akkor megyek én..-húzta a száját.Lassú léptekkel levánszorgott az emeletről,majd egy nagy kiáltás kíséretében becsapta az ajtót.
-Hát sziaa.De rég láttalak!-hallottam lentről a barátnőm,Sophie hangját.Ilyenkor elképzeltem Louis reakcióját,ahogy retardált fejjel örül Sophie látogatásának.
-Szia,gyere menjünk fel.-húzta fel az emeletre Louis.

Sophie beköszönt hozzánk,majd hülyeségből felkeltette a mélyen alvó Harryt.Ő mérgesen,álmos fejjel felült az ágyra,majd erőt vett magán,és felállt.
-Louis gyere egy kicsit.-húzta arrébb a boldog Louist. -Mikor szeretnétek elmondani a többieknek,hogy Sophie a barátnőd?-kíváncsiskodott Hazza,miközben megigazította eléggé elaludt haját.
-Ma,ha minden igaz.-mosolygott Louis.
Sophiék bementek a szobába,majd más sem hallatszódott ki,csak nevetések,és puszilgatások.Kis idő múlva kirontottak a szobáól,majd boldogan levonultak a nappaliba,ahol mindenki lustálkodott.Tudtuk,hogy most mi jön,ezért Harryvel mi is leszaladtunk a lépcsőn a többiek reakcióját várva.
-Srácok,gyertek be légyszi a nappaliba.-kiabált be Louis Niall szobájába,ahol a szőkeség még az igazak álmát aludta.Mérgesen felkelt,majd ő is betuszkolta magát közénk a kanapéra.Sophie és Louis felállt,majd elkezdtek motyogni,de végül csak kinyögték.
-Jólvan,mondom.-nevetett Louis,ugyanis a töbiek már sürgették. -Na hát..Sophie a barátnőm.-ahogy kimondta,Sophie odahajolt hozzá,és megcsókolta.Írtócukik voltak.Úgy örülök nekik.
-Micsoda,ez most komoly??Ezért már megérte felkelni.-ugrándozott Niall. -De egy baj van...Mindenkinek van barátnője csak nekem nincs.-szomorkodott.
-Nyugi,nekem sincs.-húzta a száját Liam is. -De szerintem nagyon aranyosak vagytok,összeilletek.-vigyorogtak mind a ketten.
-Ó,kösznjük szépen!-mondta Louis fülig érő mosollyal.
-De most üljön le mindenki.-utasított Harry és Louis. -Fontos bejelentenivalóm van.-nevetett Harry. -Van egy megleetésünk számotokra.-folytatta Louis,majd elkezdett kotorászni a hátsó zsebében.
-Mit keresel?-kíváncsiskodott Liza.
-Majd meglátod.-mosolygott.
10 perc múlva végre megtalálták azt,amit annyira kerestek.Próbáltam kiszúrni,hogy mit szorongattak a kezükben,de csak néhány kis papírkát láttam.
-Nos..úgy gondoltuk,mindenkire ráférne egy kis pihenés.Itt van 8 repülőjegy Párizsba.
Nem hittünk a szemünknek.Nekem egy nagy álmom volt Párizs.
-Úristen,fiúk,köszönjük!!-lelkendeztünk mindannyian.
-És mikor indulunk?-kérdezte Liza fülig érő mosollyal.
-Szerdán.Úgyhogy még van idő összepakolni.-mondta Harry,majd megcsókolt.
-És mi lesz Mayával?-kérdeztem a kutyámra nézve.
-Nyugi,őt is visszük.-kacsintott Louis.
-És ezt csak ti ketten szerveztétek?-kérdezte nevetve Liam.
-Hát,igen.Volt is egy kis kavarodás.-sóhajtott Harry.

A fiúk is megköszönték Harryéknek.Mindenki örült,és amiért olyan jó idő volt,elmentünk egy kicsit sétálni.Kimentünk a parkba,ahol ilyenkor,vasárnap,alig vannak emberek.Beültünk egy hintába,és beszélgettünk a srácokkal,majd esőcseppeket éreztem karjaimon.
-Srácok!Esik az eső..-figyelmeztettem a többieket,hogy ideje lenne hazamenni vagy beülni valahova.
-Nyugi,még csak csepereg.-mondta Louis.
Tudniillik,én utálom,ha elázok,de ezeket a pillanatokat Louis nagyon élvezte,velem ellentétben.
-Üljünk akkor be egy Starbucks-ba.-mondtam a fiúknak durcás fejjel.Röhögtek egyet,majd elindultunk a legközelebbi kávézó felé.
-Na végre.-sóhajtottam.
-Jólvan,ne durcáskodj már.-nevetett Liam.
-Na,nézzétek,el is állt az eső.Mehetünk haza!-pattantam fel a székről.
-Ne siess már annyira.-nevetett Harry,majd megcsókolt.Kisétáltunk a kávézóból,majd egyenesen a házunk felé vettük az irányt.Pár perc múlva otthon is voltunk,csurom vizesen.
-Alig várom a szerdát.-mosolyogtam.
-Elhiszem,én is.Végülis,mi már jártunk Franciaországban,de nem Párizsban,és nem veletek.-puszilta meg a nyakam Harry.

-Hé,mit csinálsz??Ezt ne most!-nyugtattam le Harryt,ugyanis elkezdett simogatni mindenhol. -Itt vannak a fiúk is.-mutattam hátra a TV-t néző fiúkra.
-És akkor mi van?Ők itt vannak lent.-húzott fel az emeletre,majd mikor a szobánkba értünk,becsukta az ajtót,és lefektetett az ágyra.
-Hülye!-nevettem,majd elkezdtem kigombolni az ingjét,amit Harry ordító telefonja zavart meg. -Vedd fel!-próbáltam neki odaadni a telefonját,de nem engedte. Harry egyre lejjebb öltözött,majd egy pillanat múlva már nem volt rajta semmi.Eszébe jutott,hogy nem zárta kulcsra az ajtót,ezért felállt,és -ruha nélkül- bezárta az ajtót.
-Mostmár a tied vagyok!-puszilta végig lágy ajkaival a testemet.Megcsókoltam,majd egyre beljebb éreztem a testemben Harryt.Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott,majd végül elérte célját.
-Imádlak.-túrtam bele göndör fürtjeibe.
-Én is téged!-csókolt meg.
Sikerült leállítanom Harryt,majd gyorsan felöltöztünk,megfésülködtünk,nehogy észrevegyék a fiúk mit csináltunk.Kis idő múlva Harry lement a nappaliba,majd mindenki furcsán végigmérte.
-Mi jót csináltatok fent?-érdeklődött kíváncsian Niall.Harry csak mosolygott,amivel elárulta magát. -Á szóval...mindegy.-nevetett.
-Hé!Én most fogtam fel,hogy te már megint megcsaltál.-kapta fel a fejét Louis.
-Ez van...-nyomott Harry egy gonosz vigyort az arcára.
Én fent maradtam,ugyani tudtam,hogyha lemegyek,mindenki számon kéri rajtam.Felmentem Twitterre,és mivel már régen írogattam,ezért kiírtam:"Vigyázz Párizs.Jövünk!".A rajongók tudták,hogy a fiúkkal megyünk,ezért mindenki írta,hogy milyen irigyek,és hogy jó szórakozást.
De nemsokára szerda,úgyhogy elővettem a bőröndömet,majd beálltam a ruhásszekrény elé.
-Louis!!-kiabáltam ki az emelet folyosójára.Tudtam,hogy bent van a szobájába,de nem akartam zavarni.
-Mondjad!Gyere be.-kiabált vissza.
Berontottam,és Lou úgy megijedt,hogy majdnem kiesett a laptopja az öléből.
-Boccs,ha megijesztettelek.-nevettem. -Na de figyelj már.Meddig leszünk Franciaországban?Hány napra pakoljak?-ültem le az ágyára.
-1 hét.-mosolygott. -Nem tudtunk többet összehozni,mert utána fellépés.-sóhajtott.
-Ja,köszi.Akkor megyek pakolászni.-ugrottam fel az ágyról,majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Visszamentem a szobámba,majd amit úgy láttam,hogy jó lesz,mindent bepakoltam.Mintha 1 hónapra mentem volna.

*Két nap múlva*
Kedd este van.Mindenki szalad,pakol,azt se tudják,hogy hol a fejük,én pedig csak röhögök rajtuk,mert a nagyját már bepakoltam előző nap.Hétfőn még elmentünk Sophieval bevásárolni a szükséges dolgokat.
-Sarah,ne ülj már ott,inkább segíts megkeresni a kék pólómat.-durcáskodott Harry,miközben már az egész szobát felkutatta.
-Jól van.Ne idegeskedj már.-nevettem.Felálltam az ágyról,majd bementem a fürdő melletti szobába,ahol szépen ki vannak rakva a kimosott ruhák.Természetesen ott volt Harry kék pólója is.
-Na,mit találtam?-lebegtettem a szeme előtt a sötétkék pólóját.
-Ó Sarah...tudod hogy imádlak.-nevetett majd adott egy puszit az arcomra és el is tűnt a szemem elől.
2 óra múlva végre mindenki bepakolt mindent és elrendezték a dolgaikat.Tök fáradtan lefeküdt mindenki aludni,majd mikor elrendeztem a bőröndöket,énis felmentem a szobámba és elaludtam.

Reggel az 5 órára beállított ébresztőóra keltett mindenkit,aminek senki sem örült.
-Srácok,keljetek fel,az életbe nem készülünk el!!-már-már könyörügtem a fiúknak,hogy mozduljanak ki az ágyból.5 perc múlva végre felkeltek,elkészülődtek majd megreggeliztek.Paul,a fiúk testőrje értünk jött és segített bepakolni a bőröndöket a kocsiba,majd elindultunk.
-Fiúk!Ne csináljatok semmi hülyeséget,oké?-vette komolyra a szót Paul.
-Nyugi,majd mi vigyázunk rájuk.-nevetett Liza.
-Nem kell ránk vigyázni,mi jó fiúk vagyunk.-büszkélkedett Niall,amire Paul meghúzta a száját.
Nemsokára odaértünk a reptérre,majd mindenki elbúcsúzott Paultól,ő pedig mégegyszer figyelmeztetett,hogy óvatosan a fiúkkal.
-Nyugi,minden rendben lesz.-veregette meg Paul hátát Zayn. -Majd még beszélünk.
Nem csodálom,hogy Paul tartott egy kicsit ettől a kis kiruccanástól,ugyanis ő elég jól ismeri a fiúkat.Talán jobban mint mi.
Hamarosan beszálltunk a gépbe,és elfoglaltuk a helyünket.Annyira vártam már,hogy leszálljunk.Azt gondoltam,hogy minden rendben lesz..de rosszul hittem.