12.fejezet

Sziasztok!:D Na,meghoztam a 12.fejezetet.De most megkérnék mindenkit,akik olvassák a blogomat,hogy ha elolvasták a részt,TETSZIKELJENEK!Nem nagy dolog megnyomni a gombot.:D Ugyanis ebből látom,hányan olvasták el.Meg van írva a 14.fejezetig,szerintem azt begépelem,és bezárom a blogot,ha nem lesz érdeklődés.Egyébként ez eléggé izgalmas rész..;D Remélem azért néhányan elolvassátok!:D előre is köszi!xoxo


Másnap péntek volt,így úgy döntöttünk,hogy elmegyünk vásárolgatni.
-Indulhatunk?-kérdezte Sophie.
-Hát ha szólsz a drága Lounak,akkor igen.-mosolygott Liam.De abban a pillanatban megjelent Louis.
-Csak hogy itt vagy.-sóhajtottam fel.
-Akkor indulhatunk.-állt fel a kanapéról Sophie,majdkövették őt a többiek is.
Végre elindultunk.Lelépcsőztem az 5.-ről,majd beültünk az autónkba,és a belváros felé vettük az irányt,ami ilyenkor elég zsúfolt.Bementünk millió boltba,majd beültünk az egyik fagyizóba.Niall meghívott egy fagyira,és már elég feltűnő volt ez az egész.Ha így folytatja,beszélnem kellesz vele.Nem voltunk túl sokáig,mert másnap indultunk haza,így miután végeztünk,elindultunk a hotel felé.Miután megérkeztünk,a fiúk felhívták Pault.

-Szia Paul.Mi újság otthon?-szólt a telefonba Zayn pár perc kicsengés után.
-Srácok!Végre hogy felhívtatok.
-Van valami baj?
-Nem,semmi.De ugye holnap jösztök haza?
-Igen,miért?
-Mert vasárnap koncert Londonban,és holnap meg még egy rádió-interjú 4-től.
-Nyugi,addigra hazaérünk.Na,de most megyek,mert még össze kell pakolni.Szia!Üdvözöljük a többieket.-tette le a telefont Zayn.

Összepakoltuk a cuccainkat,majd mindenki elfoglalta magát valamivel.Én és Niall leültünk vacsorázni,ugyanis ő nem szeret egyedül enni,és megkért,hogy egyek vele.Miután megvacsoráztunk,Harryvel összekaptunk egy kicsit.Mostanában a legapróbb dolgokon is össze tudunk veszni,ami -bár nem tart túl sokáig- eléggé ki tud borítani.És ilyenkor általában Niallhöz fordulok,ami mégjobban felidegesíti.De a többeiknek nem mondok el annyi mindent,mint neki.Nem mintha nem bíznék meg bennük,de Niallel sokkal szorosabb a kapcsolatunk.A veszekedés után elakartam menni sétálni,de az ír szőkeség minden áron velem akart jönni.Nem tudtam lebeszélni róla,de nagyon nem is akartam.Ő is tudta,hogy valami nincs rendben.Kimentünk a parkba,és csak ültünk egymás mellett.Nem bírtam tovább,így megtörve a síri csendet,elkezdtem mondandómat:
-Niall!Figyelj..-fogtam meg a vállát. -Kérlek légy őszinte.-folytattam. -Miért csinálod ezt velem?-néztem fel rá,amire lesütötte a szemét.
-Mit?-kérdezte,mintha nem tudné,miről beszélek.
-Tudod te azt.Hogy állandóan puszilgatsz,és amikor ketten vagyunk,akármit mondok,elpirulsz és nem tudsz a szemembe nézni.-emeltem fel a fejét.
-Ja.Hát.Muszáj ezt?-fogta egyre piruló arcát.
-Igen,jó lenne.-tettem ölbe a kezem,majd nekidőltem az egyik fának.
-Hát,ha nagyon akarod.De kérlek szépen ne haragudj meg.Tetszel nekem Sarah..-erre a mondatára a szemem százszorosára nőtt. -Gyönyörű barna szemed megbabonáz.Gesztenyebarna hajad pedig elvarázsol.De ezt nagyon sokáig én sem akartam elhinni.-csuklott el mondatai közben a hangja.Valahogy éreztem,hogy ez lesz a válasza,de nem ezt szerettem volna hallani.
-De nekem ott van Harry.-Ezt nem csinálhatod,ha azt szeretnéd,hogy Harryvel ne törjön össze a barátságotok.-próbáltam higgadtan felfogni a dolgokat.
-Tudom.De nem bírom nélküled,érted???-szorosan magához ölelt,amivel érezhettem zavaros szívdobogását.Illata elszédített,majd vettem egy nagy levegőt,és beszippantottam friss parfümének illatát.Sokminden kavargott a fejemben.Én miért érzem magam felszabadultabban mellette? De az is lehet,hogy csak azért,mert Harryvel mostanában egyre többet veszekszünk.
-Próbáld meg ezt az egészet elfelejteni,oké?Mert ez így nekem is nagyon rossz.-simogattam meg a hátát.
-De én nem tudlak elfelejteni!!-emelte fel a hangját. -Én rád már nem tudok úgy nézni,mint egy jó haverra.
Látszott,hogy ezt a lehető legkomolyabban mondta.De ekőzben az arcán szomorúság tükröződött.Tudja,hogy nagyon szeretem Harryt,és ígymost felkavarta a vizet.De már lassan én sem tudom mit érzek.Ha Niall iránt töbet éreznék,mint barát,nem is tudnék Harry szemébe nézni.Niall és Harry között a kapcsolat is romlana,ami a bandának se tenne jót.Niall nem bírta tovább,és egyszer csak hazarohant.Nem tudtam mit csinálni.Leültem egy padra,és elkezdtem gondolkozni.Nem sokra vittem,így úgy döntöttem,hazamegyek.Visszamentem a hotelbe.Próbáltam elterelni a figyelmemet,így összepakoltam a cuccaimat.Harryvel se nagyon beszélgettem a veszekedés miatt,így beültem a fotelbe,és az ölembe vettem a laptopomat,majd felmentem Twitterre.Volt néhány üzenetem,és küldött Paul is.Furcsálltam,mert sose szokott üzenetet írni.Megnyitottam,és elolvastam.Nagyon ledöbbentem,ugyanis az üzenetben az állt,hogy Niall anyukája kórházban van súlyos tüdőgyulladással.Azt írta,telefonról nem lehet Niallt elérni,ezért minél hamarabb szóljak neki.Niallt én is próbáltam hívni,sikertelenül.Aztán fél óra múlva egy csoda folytán belépett az ajtón eléggé megzuhanva.
-Niall!Végre!-ugrottam fel a fotelból.
-Nem érdekel.Békén hagynál?-ment el mellettem,engem levegőnek nézve.
-Állj már meg!-futottam utána. -Nem arról akarok beszélni.-nyomtam meg az 'arról' szócskát. -Anyukád nagyon beteg,kórházban van!-húztam vissza csupasz vállát.
-Micsoda?-azzal a lendülettel egy 180°-os fordualtot vett,és azt hitte,hogy csak hülyéskedek.
-Nem viccelek,anyukádnak súlyos tüdőgyulladása van.-ültem le az ágyra. -Hívott Paul is,de nem vetted fel a telefont.Ja és.Bocsi a délutániért.De nekem ez még sok.-fogtam a fejem.
-Lezuhanyzok.és felhívom.Köszi,hogy szóltál.-mondta,és az utolsó mondatomra nem figyelve beviharzott a fürdőbe.
Kivettem a telefonomat a zsebemből,majd elkezdtem pötyögni egy SMS-t,amit Paulnak címeztem: Megjött Niall.Elmondtam neki,azt hitte,hogy csak viccelek.Köszi,hogy szóltál!:)
10 perc múlva Niall előjött a fürdőszobából,magával hordozva friss illatát.Rögtön felhívta az anyukáját,és 10 perc hosszas beszélgetés után lerakta.
-Na,hogy van?-kérdeztem,majd félve mellé ültem.
-Nem mindegy?-förmedt rám.
-Jó,csak gondoltam megkérdezem..-álltam fel csalódottan.